Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Abonyi István: Lánczos Kornél eredményei a relativitáselmélet területén

tanulmányában azt a reményét fejezte ki, hogy az elektromosság és az anyag kettős természete „harmonikus természetességgel" foglalható az általános relativitáselmélet keretei közé, ha feltételezzük, hogy az egész rendszer olyan hatásfüggvénnyel írható le, amely a görbületi mennyiségek kvadratikus alakja, és a világ stabilitását statikus helyett dinamikus értelemben kell venni. Ekkor elérhető ugyanis az, hogy az elektromágneses jelenségek az anyaghullámok másodrendű rezonancia-megnyilvánulásai lesznek. Az elméletben az anyaghullámok egy átlagosan nagy görbületű térre szuperponálódó kis hullámhosszúságú gravitációs hullámokként értelmezhetőek. Mintha a téridő „tófelszínén" atomi méretű hullámhosszúságú gravitációs hullámok sokasága fodrozódna és futna összevissza. Az elmélet jelentősége ma már kétséges, a nagy szintézist nem ebben az irányban keressük, mert a világ azóta sokkal komplexebbnek és ezért bonyolultabbnak mutatkozott. Az elmélet szépsége azonban tagadhatatlan, nemcsak egy olyan világot tükröz, amit egy kutató a történelem egy adott pillanatában képes volt harmonikus egységben látni, hanem azért szép különösen, mert az elmélet megalkotójának mintegy negyed évszázadnyi kutatómunkájából minden eredmény szerves helyet kap benne. Lánczos Kornél relativitáselméleti munkásságának területén a legfontosabb eredményeket megpróbáltuk ismertetni. 1942 után is jelentek meg tanulmányai ilyen tárgykörből, azonban mivel részben lezárulni látszik a mozgásprobléma, a klasszikus egységesítő térelméletek aktualitását a kvantumelektrodinamika és a részecskefizika fejlődése kérdésessé tette, csak az általános relativitáselmélet és az elektrodinamika maradt az a terület, melyben Lánczos a relativitáselméleti kutatásait folytatta 130-34]. Anélkül, hogy ezekben a kutatásokban született eredményeket bármennyire is kicsinyíteni akarnánk, mégis inkább azt emelnénk ki, hogy ebben az irányban Lánczos ezután főleg az einsteini alkotás [36], az általános relativitás jelentősége és az Einstein által olyan kimagaslóan képviselt - Lánczos által is hitvallásszerűen gyakorolt racionális megismerési igény - [37], és a geometriai térfogalom fejlődésének bemutatásával felbecsülhetetlen pedagógiai szerepet is betöltött [38].