Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Marx György: Lánczos Kornél (1893-1974)

megmagyarázni az atomi energiaszinteket, a vonalas színké­pet. (Mint tudjuk, ez a klasszicista elképzelés de Broglie-nak, Schrödingemek, Jánossynak kedvelt reménye volt, de belső ellentmondásai miatt nem volt következetesen végigvihető.) Schrödinger később bevallotta: - „Nem tudok arról, hogy hul­lámmechanikám Heisenbergével bármiféle genetikus kapcso­latban állna. Elméletéről természetesen volt tudomásom, az azonban a transzcendens algebra nehézkesnek tűnő módsze­rei, a szemléletesség hiánya miatt elriasztó, hogy ne mond­jam: visszataszító hatást tett rám. "- Amikor később kimutat­ta, hogy a Schrödinger-egyenlet és a heisenbergi mátrixmecha­nika mégis egyenértékű, idézi ugyan Lánczos őt megelőző cikkét, - „mely ugyancsak tartalmazza az értékes felismerést, hogy a Heisenberg-féle atomdinamikának is adható folytonos értelmezés, " - de némileg félreértelmezi annak matematikáját. Lánczos nem differenciál-, hanem integrál-egyenletekkel dol­gozott, ebben közelebb állva a valós függvénytant matemati­kailag szabatosabban alkalmazó David Hilbert, Neumann Já­nos, Riesz Frigyes gondolatvilágához. (A végtelen-dimenziós Hilbert-tér csak akkor ekvivalens a négyzetesen integrálható ­de nem föltétlenül differenciálható - függvények összességé­vel Riesz és Fischer szerint, ha Lebesgue-integrált használunk, nem pedig a differenciálás megfordításával értelmezett integ­rált. Erősen görbülő-törő állapotfüggvények azonban nagyon rövid hullámhoszszú összetevőket is tartalmaznának, ami a p = hfk összefüggés szerint nagyon magas energiát vonna maga után. Ezért a langyos Földön, ahol fizikusok laknak, az elektronok hullámfüggvénye sima és differenciálható. Nem okozhat gondot differenciálegyenletek alkalmazása.) Schrödinger hullámmechanikáját pár héttel, Schrödinger ekvivalenciabizonyítását pár hónappal megelőző tanulmányá­ban Lánczos kezdettől fogva világossá tette, hogy a mátrixos és az analitikus tárgyalásmód minden mérhető fizikai követ­kezménye azonos, még a kvantummechanika reprezentáció­függetlenségére is utalt. A matematikai kidolgozás után 1926­os úttörő munkáját ezzel a konklúzióval zárja: - „Ha a fizika csak a mátrixelemeket szolgáltatja, akkor (legalábbis a pozitivista álláspont szerint) a mátrix-ábrázolás részesítendő előnyben, hiszen az nem használ megismerhetet­len mennyiségeket. Más azonban a helyzet, ha az [integrál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom