Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Ronyecz József: Lánczos Kornél útja Székesfehérvártól Székesfehérvárig

gyakori vendége Einsteinnek a berlini egyetemen. Az ő irányításával a freiburgi rövid két esztendő alatt 8 dolgozatot publikált az Einstein-féle gravitációelmélet témaköréből. Ugyanebben az időben a Német Fizikai Társaság jegyzőjeként gyűjtött tapasztalatot a tudományos megbeszéléseken. 1924 őszétől Madelung asszisztense volt Frankfurt am Main J.W. Goethe Egyetemén. Az itt eltöltött évek más szempontból is igen hasznosan teltek számára. Feladatul kapta Madelung könyve [7] második kiadásának előkészítését. Az új kiadást több matematikai témával bővítették. Az új kiadásba így került például a Green-függvények alkalmazása, a határértékszámítás, az általános relativitáselmélet és a kvantumelmélet matematikai tárgyalása. Ezen témák közül néhányat Lánczos Kornél igen eredeti módon összegezett. A munkát ottani kollégájával, Riebard Courant-xvA együtt végezték. Munkájuk olyan jól sikerült, hogy Madelung előszavában kiemelte a két asszisztens közreműködését az új kiadás előkészítésében, akik - mint írta - a korrektori feladatnál messze többet nyújtottak. Az itt eltöltött néhány év során Lánczos Kornél kiváló matematikai ismeretekre tett szert. Matematikai ismereteinek gyarapítását segítette R. Courant és David Hilbert könyvének [8] tanulmányozása, különös tekintettel az ebben a könyvben részletesen tárgyalt integrálegyenletekre. Lánczos az integrálegyenleteket a fizika egy akkor új területén: a sugárzási tér struktúrájának értelmezésére alkalmazta [9, 10]. Megmutatta, hogy a fény rejtélyes kvantumstruktúrája (duális természete) és az atomok elektrodinamikai viselkedése, az integrálegyenletekkel jól leírható folytonos mező-elmélettel jellemezhető. A BohrKramers-Slater által feltételezett „virtuális oszcillátortérnek" ezen mező sajátrezgései felelnek meg. Mindez csupán „ujjgyakorlat" volt a bevezetőben említett alapvető kvantummechanikai dolgozatához. v Lánczos Kornél ezt a mezőszemléletet alkalmazta a kvantummechanikai problémák megoldásában is. Talán szerencsés véletlennek tarthatjuk, hogy Lánczos ebben az időszakban a göttingeni iskolával semmiféle kapcsolatban nem állt, így általuk nem befolyásolva adhatta meg a kvantummechanika átfogalmazását [2]. 1925-ben - mindenkit megelőzve - bizonyította, hogy a Heisenberg-Born-Jordan-féle mátrixmechanika és az általa kidolgozott, mezőszemléleten alapuló integrálegyen-