Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Lánczos Kornél: A tudomány, mint a művészet egyik formája

utolsó képviselője az osztrák fizikus és filozófus, Ernst Mach volt. Ennek a filozófiának az volt az alaptétele, hogy minden, ami metafizika, ami transzcendens, aminek hit látszata van, a tudomány világán kívül kell maradjon. E filozófia a tudomány világát dogmatikusan egy keskeny területre korlátozta. A tudományos berendezések segítségével megfigyeléseket végzünk, amelyek a technika fejlődésével egyre pontosabbak lesznek. Méréseinket grafikonokba foglaljuk és olyan matematikai kifejezéseket keresünk, amelyek a megfigyelt értékekhez kielégítő pontossággal illeszkednek. Ha. ezt a feladatot sikerrel végeztük, a mi munkánk, mint tudósoké, befejeződött. Tovább menni, és a kifejezés mélyebb értelme után érdeklődni, egységes világképre törekedni, a jelenségek mögött a végső igazságot keresni, ez merő metafizikai képtelenség és távol kell álljon az igazi tudós tevékenységétől. Érdemes megfigyelni, hogy pályája kezdetén maga Einstein is szilárd híve volt a Mach-i filozófiának. 1905-ben megjelent híres dolgozatában, amelyben a speciális relativitás alapelveit mondta ki, azzal érvel, hogy kísérleti bizonyítékok kényszerítenek minket két általános elv érvényességének elfogadására. Lássuk, milyen következményei vannak ennek a két elvnek! Hogy ez a két elv miért érvényes, ennek nincs jelentősége, a tapasztalat alapján fogadjuk el őket. Einstein itt igazi empiristának mutatkozik. Akkoriban mondta, hogy egyetlen, következtetéseinek ellentmondó kísérlet elég lenne az egész elmélet összeomlásához. Tíz évvel később egy sokkal átfogóbb elmélethez jutott el, az általános relativitás elméletéhez, amely egy nagyon általános keretet jelölt ki minden fizikai létező számára, olyan meggondolások alapján, amelyek merészségükben egyedülállóak a tudomány egész történetében. Felfedezte, hogy a természetnek csodálatos szerkezete van, hogy a természetet egységes képbe foglalhatjuk, amely nemcsak a teret és az időt, hanem a teret, az időt és az anyagot egyesíti egyetlen egésszé, úgy, hogy végső soron a geometria lesz az, ami mindent magába foglal. A húszas évek vége felé meglátogatta egy barátja az Egyesült Államokból, jó híreket hozott neki arról a csillagászati expedícióról, amelyik igazolta elméletének egyik következményét. Meglepetésére, Einstein furcsamód érzéketlen maradt és ezt mondta: „Az elmélet igazsága nem szemünkben, hanem elménkben van ".