Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Lánczos Kornél: A tudomány, mint a művészet egyik formája

mást, s eljutunk a „két kultúra" elmélethez. Én éppen a nagy tudományos felfedezések és a nagy művészi alkotások között található néhány figyelemreméltó párhuzamosságra szeretnék rámutatni. Kétségtelenül, a felszínen vizsgálódva a tudomány és művészet két teljesen különálló kategóriához tartozik; teljesen különböző jellemzőiket talán négy pontban lehetne összefoglalni. 1. A tudomány olyan tényekkel foglalkozik, amelyeket figyelmesen végrehajtott kísérletek alapján állapítottak meg. A tudomány célja e tények és az azokat ellenőrző alapvető törvények megragadása. A művészet számára ugyanakkor a tények nem érdekesek. A művészi fantázia ki tud találni olyan világot, amely nem veti alá magát a fizikai világmindenség megváltoztathatatlan törvényeinek. 2. A tudomány módszere a logika. Néhány univerzális állításból kiindulva, logikus érveléssel új eredményeket vezetünk le. A művészetnek nem kell logikusnak lennie. Senki sem próbálná Hamlet, Machbet vagy Lear király jellemét egzakt, logikus gondolkodás alapján megérteni. A művészetben a tiszta ész logikáját a megértés érzelmi és intuitív típusa helyettesíti. 3. A tudományban az ego nem játszik elsőrendű szerepet. Az ember a fizikai univerzum része, és abban a ember létezésének nincs semmilyen kitüntetett szerepe. A fizikai világ meghatározott, és a vizsgáló személyes nézeteinek nincs különösebb jelentősége. Bármik legyenek is az univerzum törvényei, azokat semmilyen személyes szimpátia vagy antipátia nem változtatja meg, és így a tudós csupán a fizikai események rögzítőjének szerepét játssza, de személye a háttérben marad. A művészet világában viszont elsősorban az emberi érzelmek és bizonyos, az életben adódó helyzetekkel szemben tanúsított emberi reagálások az érdekesek, és nem kell az egyes embert állandóan a fizikai univerzumhoz való viszonyában vizsgálni. 4. A tudományban a tények világát előítéletek, előre kigondolt elképzelések nélkül vizsgálják, „sine ira et studio" („harag és részrehajlás nélkül"), ahogy a latin mondja. A tudományban nincsenek értékítéletek. Nem mondhatjuk, hogy ez a törvény jó, a másik meg rossz. Tudjuk, hogy az Einstein-féle alap-