Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Lánczos Kornél: Einstein és a jövő

formájában. Ez az F

ik most kielégíti a nyolc Maxwell-féle vákuum-egyenletet. Továbbá ezek az egyenletek levezethetők a szokásos Lagrange-függvényből: És ezután a Noether-féle teoréma segítségével levezethetjük az elektromos részecskére ható Lorentz-féle erő kifejezését. Szinte csodával határos, hogy ilyen módon tisztára logikus úton le tudjuk vezetni az egész makroszkopikus elektromágneses jelenségkört, dacára annak, hogy semmit nem tettünk bele az alapfeltevésekben, amely egy ilyen eredményt előre látott volna. Nem jártunk úgy, mint a varázsló, aki a kalapba előre betett nyulat veszi elő. Tekintsük át nagy vonalakban, hogy mit csináltunk! Kiindultunk egy teljesen meg nem hamisított, tehát pozitív définit, valódi Riemann-féle geometriából. A téregyenletek levezetésére használtunk egy variációs elvet, mely dimenzió nélküli, tehát a hosszúságegységtől független mennyiség minimalizálását követeli. Azután a hullámmechanikai jelenségek tekintetbevételével rájöttünk, hogy nem lehet a világegyetem alapgeometriáját olyan tükörszerű simasággal feltételezni, mint azt a Minkowski-féle síkvonalelem szuggerálná. Ez arra vezetett, hogy egy rendkívül fodrozott hullámjellegű kristályszerű struktúrát tételezzünk fel, amelynek a rácsállandója olyan kicsiny, hogy csak a konstans középértékek jönnek figyelembe. Ez veszi át a Minkowski-háttér szerepét. Ilyen körülmények között a Riemann-tenzor matematikája rendkívül megváltozik, mert azok a tagok, melyek Einstein gravitációs elméletében fontos szerepet játszottak, most teljesen a háttérbe szorulnak, míg a kvadratikus tagok igen magas rezonanciaállandókra vezetnek. De amit a valóságban megfigyelünk, az nem ez a rács, hanem ennek egy gyenge (tudniillik kis frekvenciájú) perturbációja. Ezen perturbáció számára az alap metrika bizonyos formáló faktorokat állít rendelkezésünkre, de ezek egyáltalán nem g

ik mennyiségek. Ezért teljesen megfeledkezhetünk a Minkowski-féle vonalelemről és feltehetjük, hogy a geometria valóban Riemann-féle, tehát pozitív définit. Ez logikai szempontból roppant előnyös, míg fizikai szempontból erősen kérdőjeles, mert hiszen még a kauzalitás problémáját is