Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

re, bár ez tilos volt, a hírek kicserélésére, az ismerkedésre és a cserélgetésre. A cellákból való kijutás igen szertartásosan ment végbe. A séta kikövezett kígyóvonalon, libasorban, a kb. 40x50 m nagyságú, erős falakkal és őrszemekkel körülvett udvaron folyt le. A kígyóvonal hossza kb. 400 m-t tehetett ki. A séta alatt beszélgetni nem volt szabad, ezt a tilalmat hol szigorúbban, hol enyhébben kezelték. A beszéden ért foglyot a sarokba állították. A sétaudvar egyik oldalán templom állott. Ebben egyik sétánk alkalmával orgonázás folyt. Ez a fogoly asszonyainkat, főleg oroszokat, - mert ilyenek is voltak sírásra kényszerítette, a templom ajtajában állva maradtak és leborultak. Érdekes, hogy az amerikaiak fogságom alatt sohasem vittek templomba. A nap fő eseményei az étkezések voltak. Ehhez kisebb zománcozott, fehér tálat és kanalat kaptunk. Eldugott zsilettpengénk is volt, amivel a szükséges elvágásokat végeztük. Az első napokban jó pótlást jelentett a magammal hozott és a cellába felengedett élelmiszer, melyet még Osterhofenben kaptam és cellatársammal természetesen megosztottam. Az étkezés eleinte tisztán német eredetű és igen silány volt. Nem becsülöm többre, mint napi 1000 kalóriára. Később az étkezés amerikai pótlékokkal feljavult. Egész napra 15 dkg kenyér járt. Állandóan éhesek voltunk és mindjobban kiéhezettek lettünk. A szemek tágra meredtek, ha burgonyát láttunk. Az étkezés kiosztását a cellaajtó kis ablakán át, ételkihordó foglyok végezték. Ezek a kondérral, melyet lestünk, celláról cellára jártak. Általában 8-10 naponként fürödhettünk és borotválkozhattunk. A fegyház zuhanyozójába, a cellában levetkőzve, vonultunk. Három percig lehetett két ember a zuhany alatt. A borotválkozás az amerikaiaknál nem egyöntetűen volt szabályozva. Általában mindenhol, már zárt helyen, előtte is, utána is, a borotválkozó felszerelés megtartását engedélyezték. Csak a straubingi fegyházban tiltották ezt el. Itt, a fürdőhelyiségben egy csoport szappanozta magát, majd borotválkozott, az ottlévő amerikai zsilett-készülékekkel. Ezek pengéjét bennfentesek állandóan élesítették. Minden időre ment, úgyhogy képünk a borotválkozás után csatatérhez hasonlított. Sem a fürdés, sem a borotválkozás nem ment német bennfentesek gorombáskodása nélkül. Ha valaki beteg lett, az amerikai őrnél való jelentkezés után, német orvos vizsgálta meg a cellában, csak úgy tessék-lássék. Tetűt az amerikai őrök irtották, ahol kellett, egyszerű lefújással, valószínűleg valami Gesarol-félével. Kiütéses tífusz ellen háromszor oltottak minket. Mosni a cellákban mostunk, ott is teregettünk. Olló időnkint került a cellákba, oly módon, hogy egy ollófelelős végigjárta ezzel az eszközzel azokat. A fegyházban mindenféle nemzetiségű fogoly akadt. Férfiak és nők is, számukat kb. 300-400-ra becsültem. Saját bemondása szerint általában senki sem volt bűnös, semmi sem volt azelőtt, nem tudta miért van a fegyházban. Többségben a németek voltak, hogy milyen elbírálás szerint kerültek a fegyházba, nem tudtam megállapítani. Akadt: német vezérezredes, vezérkari, hadseregbeli, SS-tisztek, polgáriak (közigazgatási tisztviselők), pártfunkcionáriusok, párttagok, különböző párt-