Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
Bevezető (Szabó Péter)
Egyértelműen hazafias, szociáüs érzelmű és szükségszerűen kormányzóhű katonaember volt, aki választott hivatását szakszerűen látta el, s igyekezett minden körülmények között hazája hasznára lenni. Kiváló csapattiszti, parancsnoki tulajdonságait - egykori tiszttársai elbeszélései alapján - vezérkari képzettségének köszönhette, melyet jól kiegészítettek a meglevő műszaki katonai ismeretei. A műszaki ismeretekkel rendelkezők általában széles áttekintéssel rendelkeztek a katonai tudományok terén, ezáltal racionális, reális döntéseket is hoztak. Hollósy-Kuthy Lászlóra messzemenően illettek ezen megállapítások. Nyugodt, kiegyensúlyozott természetére vall nem egy olyan intézkedése, melyet az általa vezetett alakulatok megmentése, egységben tartása érdekében hozott a háború válságos pillanataiban. Épp ezen természete miatt sohasem került az események hatása alá, melyek esetleg befolyásolhatták volna józan ítélőképességét. Emlékirata, melyet az 1970-es évek közepén vetett papírra, hat kisebb-nagyobb fejezetből áll. Az életrajzi keretbe ágyazott írás nem életrajz centrikus. Nagyobb fejezeteiben - II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában (1942/43), III. A tordai csata (1944. IX.-X.), IV. Az utolsó katonai szereplésem (a III. hadtest veszteségteljes visszavonulása a Kárpátokból 1944 októberében) - mind-mind a magyar királyi honvédség történetének egy-egy jelentős eseményét, harccselekményét örökíti meg. E hiteles és szakszerű hadtörténeti leírások, eredeti naplók, harctudósítások, valamint utólag rekonstruált rövid harcjelentések alapján készültek. Ennélfogva elbeszélésmódjuk is naplószerű. Hollósy-Kuthy László - ízig-vérig katonaember lévén - kizárólag katonai oldalról nézve foglalkozik az átélt eseményekkel. Azok előzményeivel ritkán, lefolyásával azonban annál inkább. A történtek politikai vonatkozásaiban természetszerűen nem mélyed el. írásának nagy erénye, hogy a realitások talaján mozog, távol tartja magát a visszaemlékezésekben gyakran előforduló túlzásoktól, az események utólagos alakítgatásától, átértékelésétől. A szerző két, önmagában elismerést szerzett hadosztályt - a 13.-at és a 25.-et - vezetett, s a katonai pályafutása végén egy hadtest - a III. - parancsnoki tisztének ellátásával bízták meg. Ennek megfelelően többnyire az általános hadműveleti helyzet keretébe ágyazva, de nem annak részletes tárgyalásával vázolja fel az átélt eseményeket, tapasztalatait, benyomásait. Leírásai mind egy-egy kiragadott része a második világháborúban bevetett magyar seregtestek krónikájának, mégis részletességük, adatgazdagságuk és precizitásuk miatt híven tükrözik az általános helyzetet, körülményeket és viszonyokat. Ennélfogva visszaemlékezése túlnő az olvasói érdeklődés szűk körén, s a történeti kutatás számára is forrásértékű. Hogy miről nem olvashatunk az emlékiratban, mi szorul bővebb kiegészítésre? A konkrét harccselekmények semmiképpen sem szorulnak pótlásra. Szükségesnek tartjuk azonban a tárgyalt események - néhány, általunk fontosnak vélt - katonapolitikai vonatkozásait megemlíteni, és feltétlenül szólni