Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

Megkezdtük a szervezkedést a szomszédos magyar települések bevonásával. Szereztem angol tolmácsot, aki állítólag azelőtt Károly király gépkocsivezetője volt. Későbbi szereplése eltért az egyenességtől, saját pecsenyéit sütötte, mind gyanúsabbá vált. Egy pár nap múlva megjelent Passauból egy magyar tábornok. Előadta, hogy őt az amerikaiak bízták meg a magyarság vezetésével és szervezésével, felkért engem a vielshofeni járás magyarságának kézbevételére. Kötelességszerűen alárendeltem magamat és hozzáfogtam a hálátlan munkához. Először is a járásban lévő magyarokat és magyar javakat igyekeztem számbavenni. Vagy 16 járási alkörzetet alakíttattam, mindenütt felelős magyar vezetőkkel, tekintet nélkül a rangviszonyokra. Alkörzetvezető volt a nő, munkásember, miniszteri tisztviselő, alispán, tábornok, teljesen a rátermettség és munkakészség szerint. Ezek számontartották az alájuk tartozó magyarokat, érintkezésbe léptek a helyi amerikai és német hatóságokkal. Bajlódtak az elhelyezésekkel és a magyarok ügyes-bajos dolgaikkal. Természetesen igénybe kellett vennem az önként jelentkező, díjazástalan munkaerőt segítségül. A legnagyobb gondjaim közé tartozott az élelmezés kérdése. Először tisztán a német élelmiszerjegyekre voltunk utalva, ami igen csekély kalóriamenynyiséget jelentett. Sikerült elérnem, hogy Passauból többletet kapjunk, amit magyar gépkocsikon az alkörzeteknek szállítottunk. Igyekeztem magyar kórházat berendezni a járásban. A magyar orvosokat egyenletesen, a települések létszáma szerint, gondoltam szétosztani. Fenntartani és megerősíteni szándékoztam a magyarok között a fegyelmet. Kértem az amerikaiakat, hogy csak a rajtam áthaladó kérést, beadványt, panaszt vegyék figyelembe. Magyarokat egyenként ne fogadjanak. A legjobb belátásom szerint intéztem, a viszonyoknak megfelelően, a panasz és lovagias ügyeket, melyek bőven akadtak. Mint már leírtam, a családok széjjel voltak választva. Névjegyzékeket szerkesztettünk, megküldtük ezeket a szomszéd járásokba. Utazási engedélyeket szereztünk és igyekeztünk a családokat összehozni. A járási alkörzetek belső élete lassan fejlődésnek indult. Iskolák, dalárdák, műkedvelő színtársulatok alakultak. Jártam a német közigazgatási hatóságokat, a Landratnál,

157 a Wirtschaftsamtnál,

158 az Ernahrungsamtnál

159 voltam. A magyarok részére kalóriától pelenkáig mindent igyekeztem megszerezni. Ez persze sok gonddal és nyeléssel járt. Az első nehézséget az amerikaiak jelentették. Nem feleltek egy kérdésünkre sem. Nem támogattak bennünket. Mintha nem fenntartani, hanem lezülleszteni akartak volna minket. Nők útján mindent el lehetett érni náluk. Magam alig tárgyalhattam velük, mert erre egyszerűen nem adtak módot. Nem vagyok biztos abban, hogy a tolmács, aki persze elsősorban saját érdekeit nézte, őszinte és megbízható volt-e velem szemben.