Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

Megkezdtük a szervezkedést a szomszédos magyar települések bevonásá­val. Szereztem angol tolmácsot, aki állítólag azelőtt Károly király gépkocsive­zetője volt. Későbbi szereplése eltért az egyenességtől, saját pecsenyéit sütöt­te, mind gyanúsabbá vált. Egy pár nap múlva megjelent Passauból egy magyar tábornok. Előadta, hogy őt az amerikaiak bízták meg a magyarság vezetésével és szervezésével, felkért engem a vielshofeni járás magyarságának kézbevételére. Kötelesség­szerűen alárendeltem magamat és hozzáfogtam a hálátlan munkához. Először is a járásban lévő magyarokat és magyar javakat igyekeztem szám­bavenni. Vagy 16 járási alkörzetet alakíttattam, mindenütt felelős magyar ve­zetőkkel, tekintet nélkül a rangviszonyokra. Alkörzetvezető volt a nő, mun­kásember, miniszteri tisztviselő, alispán, tábornok, teljesen a rátermettség és munkakészség szerint. Ezek számontartották az alájuk tartozó magyaro­kat, érintkezésbe léptek a helyi amerikai és német hatóságokkal. Bajlódtak az elhelyezésekkel és a magyarok ügyes-bajos dolgaikkal. Természetesen igénybe kellett vennem az önként jelentkező, díjazástalan munkaerőt segítsé­gül. A legnagyobb gondjaim közé tartozott az élelmezés kérdése. Először tisz­tán a német élelmiszerjegyekre voltunk utalva, ami igen csekély kalóriameny­nyiséget jelentett. Sikerült elérnem, hogy Passauból többletet kapjunk, amit magyar gépkocsikon az alkörzeteknek szállítottunk. Igyekeztem magyar kórházat berendezni a járásban. A magyar orvosokat egyenletesen, a települések létszáma szerint, gondoltam szétosztani. Fenntar­tani és megerősíteni szándékoztam a magyarok között a fegyelmet. Kértem az amerikaiakat, hogy csak a rajtam áthaladó kérést, beadványt, panaszt ve­gyék figyelembe. Magyarokat egyenként ne fogadjanak. A legjobb belátásom szerint intéztem, a viszonyoknak megfelelően, a panasz és lovagias ügyeket, melyek bőven akadtak. Mint már leírtam, a családok széjjel voltak választva. Névjegyzékeket szer­kesztettünk, megküldtük ezeket a szomszéd járásokba. Utazási engedélyeket szereztünk és igyekeztünk a családokat összehozni. A járási alkörzetek belső élete lassan fejlődésnek indult. Iskolák, dalárdák, műkedvelő színtársulatok alakultak. Jártam a német közigazgatási hatóságo­kat, a Landratnál, 157 a Wirtschaftsamtnál, 158 az Ernahrungsamtnál 159 voltam. A magyarok részére kalóriától pelenkáig mindent igyekeztem megszerezni. Ez persze sok gonddal és nyeléssel járt. Az első nehézséget az amerikaiak jelentették. Nem feleltek egy kérdé­sünkre sem. Nem támogattak bennünket. Mintha nem fenntartani, hanem lezülleszteni akartak volna minket. Nők útján mindent el lehetett érni náluk. Magam alig tárgyalhattam velük, mert erre egyszerűen nem adtak módot. Nem vagyok biztos abban, hogy a tolmács, aki persze elsősorban saját érde­keit nézte, őszinte és megbízható volt-e velem szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom