Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

IV. Az utolsó katonai szereplésem

tartozik. Ezek alatt, amint a magyar rádióból megtudtuk, Budapesten a nyilasok a hatalmat kezükbe kerítették. Ez az ingadozókat is magával ragadta. Az események hatása következtében a hadműveletekre nemigen figyeltem. A hadsereg jobbszárnya valahol Huszt alatt, hátrakanyarodva visszavonult. Október 18-án tényleg átadtam a parancsnokságot László Dezső vezérezredesnek és siettem vissza hadtestparancsnokságomra. A németek október hó 15-e után már gyanakvással voltak irányomban. Bizonyítja ezt a sok látogató nálam és az új hadseregparancsnok ez irányú megerősítő kijelentése is. Minden német látogatóm aziránt érdeklődött, hogy miért rendeltem el október hó 15-én a visszavonulást. Az október 15-i kormányzói szózatnak a magyar csapatra való ismeretlen és beláthatatlan hatására hivatkoztam. Az egyik látogatóm, a seregcsoport-parancsnok, azt kérdezte tőlem, hogyan lehetne a magyar csapatok hangulatát emelni. Elmondtam neki azt, amit Kossuth 1848-ban Perczel tábornoknak üzent: Mórickám, csak egy kis győzelmet! - Elkomorodott. Az oroszok az október 15-e utáni napokban tényleg nem támadtak. Kb. 20-a után azonban teljes erejükkel megindították hadműveleteiket és több helyen betörtek az Árpád-állásba. Kaptunk gyéren Budapestről is híreket. Ezek szerint a nyilas uralom és kormány megszilárdult és átvették, legalábbis szerintük, a törvényes hatalmat. A háborút a teljes győzelemig folytatni kell. Két lehetőség volt részemre, hogy maradni és ahogy mondják, jó képet vágni a rossz játékhoz, vagy betegen valahogy hazakerülni. Szerintem nehezebb az első lehetőség volt, de azt kellett választani, már a magyar vér kímélése szempontjából is. Október hó 20-án megjelent a hadtestnél az új hadseregparancsnok, felesketett bennünket. Sok alárendeltem nem értette az eskü szövegét, magam sem. Megmondtam nekik, hogy mindegy, és a fenti két lehetőség elé állítottam őket. Az október hó 15-i szózat már teljes mértékében éreztette hatását. Általánosan fokozta a hazamenési vágyat, harcolni már nem akart senki. A hadműveletek Ungvárnál 1944. október végén Október 15-e óta, várhatóan annak következtében és addig befutott jelentések szerint is, a magyar katona rohamos értékcsökkenésével kellett számolni. Tehát már nem teljesértékű csapat állt rendelkezésre. Ezt a körülményt a követő műveleteknél minden vezetési ténykedésnél, harcfeladatok adásánál, teljesítmények követelésénél figyelembe kellett venni. Első feladatunkká az Árpád-állás elvesztett részeinek visszafoglalását tették. Ezért Csontos és Havasköz térségében súlyosabb harcokra került sor. A megindított ellentámadásunk nem vezetett más eredményre, mint az orosz további térnyerésének megállítására. Főleg a 6. gyaloghadosztály csapatai, igen megsínylették eze-