Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
IV. Az utolsó katonai szereplésem
emelnem hősies magatartásukért és helytállásukért a 25. gyalogezred I. zászlóaljának parancsnokát Siprák László őrnagyot 129 és az 1. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnokát Jónás József alezredest 130 . És a többi hőst, akiket már nem tudok felsorolni. Az elhárító siker másik fő részese a tüzérség volt, mely hajlékonyan és gyorsan hajtotta végre tűzösszpontosításait, kb. 14 üteggel, az épp veszélyeztetett pontokra. Előfordult, hogy egy ütegparancsnok ütegének tüzét saját álláspontjára, a főfigyelő helyre irányította, mert az orosz azt már elérte, de kitartott. Meg kell még említenem helytállásukért a hadosztály gyalogsági (Kalkó Gyula vezérkari ezredes) és a hadosztály tüzérségi (dr. Vajda Károly ezredes) parancsnokait, valamint végül a hadosztály-parancsnokság törzsét, Adonyi Ferenc vezérkari őrnagy, vezérkari főnök vezetésével, akik mindenkor erős támaszaim és segítőtársaim voltak. Befejezésül a hadtestparancsnokom mondását írom le. Szerinte a tordai csata honvédségünk második világháborús legszebb fegyverténye. A magyar hivatalos jelentés kiegészítése 1944. szeptember hó 24-éről a következőképpen hangzott. Az észak-erdélyi hadosztály Tordától délre és keletre, napokon keresztül nemcsak visszaverte a túlerejű ellenség folytonos ismétlődő áttörési kísérleteit, hanem ezeknek rendkívül súlyos veszteségeket is okozott. Főként a hadosztály harcainak lehet köszönni az ellenségre kényszerített többnapos támadási szünetet. A tordai harcokért a hadosztály ezeken kívül igen sok dicséretet kapott feletteseitől. Még a hadosztálytörzzsel együtt Kolozsborsára mentem hátra. Itt búcsúztatott szerény ebéd keretében a törzsem. Megtiszteltetés volt részemre, hogy ezen a hadtestparancsnok is részt vett. Persze, méltató beszédek is elhangzottak. A tordai harcok vezetéséért magyar kitüntetést nem kaptam. A nyilasok uralomra jutása következtében elestem ettől. Német kitüntetést kaptam ezekért a harcokért. IV. Utolsó katonai szereplésem A 25. gyaloghadosztály-parancsnokság átadása után, 1944. október hó 10én érkeztem Husztra. Másnap jelentkeztem a hadseregparancsnoknál 131 (Miklós Béla vezérezredes), és a vezérkari főnökénél (Kéri Kálmán vezérkari ezredes 132 ). Megtudtam, hogy a III. hadtest parancsnokságát veszem át, mely jelenleg Perecsenyben székel. A hadtestparancsnok előttem Aggteleky altábornagy 133 volt, aki Bakay Szilárd 134 helyébe (budapesti hadtestparancsnok) Budapestre került. Utóbbit a németek letartóztatták. Igyekeztem hamarosan a parancsnokságomra jutni, mivel a hadtest parancsnok nélkül állott. Perecsényt még aznap délután vágány kocsin értem el. A hadtest vezérkari főnöke (Berkó István vezérkari ezredes ) már várt rám az állomáson. A parancsnokság Perecsenyben az ottani magyar határvadász laktanya tiszti lakásaiban szé-
