Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

III. A tordai csata

Szeptember hó 17-én újbóli ellentámadást szerveztünk meg. Átcsoportosítottunk. Az ellentámadást tervszerű tüzérségi tűzzel akartuk megindítani. Ezen ellentámadásunk azonban az átcsoportosítás nehézségei, a páncéloshadosztály páncél jármű veinek javítása, a csapatok kimerültsége miatt csak szeptember hó 19-én indulhatott meg. Felettes parancsnokaim ezen napokban többször felhívtak és meglátogattak. A hadosztály feladatának fontosságát hangoztatták előttem, amivel ugyanis tisztában voltam. Szeptember hó 19-én harcálláspontomon egy német tábornok látogatott meg. A helyzetről érdeklődött. Német csapatok támadását helyezte kilátásba. 11 -kor indult meg, erős összefogott saját tüzérségi tűz előkészítés után újabb ellentámadásunk, a helyzet teljes tisztázására, védőállásunk középső szakaszán. Egyfelől, a 25. gyalogezred támadt, rohamtüzérektől

122 támogatva, Torda keleti szegélyéről általában keleti irányban, a part mentén. Másfelől a 2. magyar páncéloshadosztály támadott általában északról délre. Végeredményben a szeptember 16-i ellentámadás ismétlése volt sokkal nagyobb tűztámogatással és erővel, valamint alaposabb előkészítéssel. A 25. gyalogezred elérte a támadási célját, a páncéloshadosztály támadása azonban a közép egy uralgó pontja előtt (367 magassági pont) megakadt. Ellentámadásunk eredményeképpen, melyben csapataink kiváló harci lendülettel tettek tanúbizonyságot, nagy orosz erőket kötöttünk le, az oroszt a középen alaposan összeszorítottuk, felszámolni azonban régebbi betörését teljesen nem lehetett. Oka volt ennek a bevetett kiváló orosz csapatok (gárdahadosztály, páncélos erőkkel) hihetetlen szívós ellenállása. Jellemző erre, hogy egy bekerített kb. 300 fős orosz csoport felszámolásakor 200 megszámlált orosz hősi halott maradt a helyszínen. E támadásunk is igen nagy orosz erőt emésztett fel. Ezen a napon esett el a hős Böszörményi Géza ezredes, a 25. gyalogezred parancsnoka. Egy Sztálin-orgona sorozata vitte el. Rögtön táviratoztam feleségének. Holttestét pedig sebesültszállító gépkocsin, koszorú és levél, valamint tiszti küldöncének kíséretében, otthonába, Várpalotára irányítottam. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a gépkocsi előbb érkezett meg, mint a távirat. Böszörményi a tordai temető közelében esett el, ahol édesapja nyugszik. A 25. gyalogezred parancsnokságát Kemenchey alezredes 123

vette át. A védőállásban először a nagyváradi 25. gyalogezred általában a jobb szárnyon, a tordai hídfőben, a kolozsvári 26. gyalogezred a balszárnyra, míg a budapesti 1. gyalogezred a középre került. Az ellentámadások, a velejáró átcsoportosítások, a későbbi beérkezések miatt az 1. gyalogezred később a tordai hídfőben, míg a 25. gyalogezred a középen harcolt. A 26. gyalogezred végig a balszárnyon marad. A páncéloshadosztály lövészzászlóaljainak a védőállás megszállásában szintén részt kellett venniök, a kis harcos állományaink és a veszteségeink miatt. Egyszerűen nem volt már erőnk. Pedig, hogy a harcos állományt fokozzam, nem voltam válogatós. Beolvasztottam, pótlás hiányában, a hasonló származású pótezredeket.

124