Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

Egy áttörés kivédéséhez erő kell, hogy azt lereteszeljem és az ellenfelet ellentámadással visszadobjam. Ilyen feladat végrehajtására a magyar hadsereg nem volt erőbelileg képesítve. Több seregtesttel végrehajtott orosz áttöréseket nem lehetett egyes összekapart, esetleg leváltott zászlóaljakkal megállítani és az eredeti arcvonalat helyreállítani. A későn megjelent, addig valahol máshol tartalékban levő csonka német hadtest az áttörést még lereteszelni sem tudta, a helyzeten változtatni nem volt képes, csak a teljes katasztrófát hárította el. A német vezetés még az áttörés utáni harcok folyamán is ragaszkodott a merev védelemhez, a még birtokban lévő elsővonal-részek okvetlen további tartásához. A visszavételeket későn, már csak az állva maradottak majdnem teljes körülzárása után rendelték el. Az áttörések után a kitartásra buzdított és már átkarolt, de még álló magyar arcvonalrészek mint égő papír először összekunkorodtak, míg végül elégett foszlányokká váltak és rendetlenül, szomorú képet nyújtva, visszaözönlöttek. Milyen más lett volna a helyzet, ha már az ismeretes orosz áttörési szándék és csoportosításnál, a helyzetet helyesen megítélve, az arcvonalat fokozatosan, a seregtestek épségében tartásával, sündisznóállások nélkül visszaveszik. Ez ellen beszélt ugyan mozgóképtelenségünk és Sztálingrád tartásának szorgalmazása. Fel kell itt említenem a fegyverzetbeni különbségeket és hiányokat, amelyekre részben már rámutattam. Főleg a harckocsi támogatás teljes hiányát kell kidomborítanom. Ez a harcot már eleve egyenlőtlenné és kilátástalanná tette. Páncélos lovag állott egy puszta karddal védekezővel szemben. A vezetésnek figyelembe kellett volna vennie a rendkívüli, nekünk teljesen szokatlan hideget. Ez, nyugodtan állíthatom, minden szellemi és fizikai ténykedést legalább 50 %-kal korlátozott. Megelőzőleg jobbra az olaszoknál is áttörés történt. Ennek kihatásai a magyar hadsereg helyzetét, a nála később bekövetkezett áttörések nélkül is, már lehetetlenné tették. Pedig még nagyobb lett volna az orosz siker, ha több erővel rendelkezik, az áttörés után erélyesebben üldöz bennünket. Arcvonalunkban, tudomásom szerint, még tavasszal is nagy űr tátongott. A harcászati elvek igen nagy hidegben teljesen mások, mint rendes időben. Normális időjárásnál az uralgó pontok, a hegycsúcsok a fontosak. Nagy hidegben ezzel szemben a lakott hely, a falu a lényeges, ahol a harcos melegedni és pihenni tud. A legjobb zászlóalj kitéve este hegycsúcs védelmére, elhelyezkedési lehetőség nélkül, reggelre puskalövés nélkül is, majdnem semmivé válik. A téli mozgóharcban minden harcászati elhatározás és tervnél elsősorban az elhelyezési lehetőségeket kell figyelembe venni. Minden mozgás csak akkor reális és végrehajtható, ha olyképp van megtervezve, hogy a csapatnak közben a felmelegedési lehetősége megvan. A harcászat igen nagy hidegben tehát a településhez kötött. Nem hiába a régiek nem folytattak téli hadjáratot, téli szállásokba mentek.