Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

vezte meg egyelőre. Tiszti járőrök, a köteléken kívülieket gyűjtötték össze. Szándékomban volt a hadosztályvonat egyes részeit és főleg az egészségi inté­zetekben lévő sebesülteket és betegeket még az éjjel vagy vasárnap a városból hátrairányítani. Eljártam ezen ügyben a német parancsnokságnál, tájékozta­tásuk szerint erre már nem volt mód 90 A csapatok visszavonulása az elrendelt időben 15 h-kor (már sötét volt) meg­indult, de nem ment simán, súlyos krízisek álltak elő. A 7/II. zászlóalj a vasútvonal mentén vonult vissza. Első lépcsője belekeveredett a 10. könnyű hadosztály részeibe, letért az útról, harcba keveredett és eltűnt. Második lép­csőjét lényegében hasonló sors érte, de nem tűnt el, csak késő éjjel ért az új védőállásba. Addig a 7. gyalogezred-parancsnok e zászlóalj védőállásait tarta­lékával szállatta meg. A Potudany menti harcoknál már egyszer eltűnt és meg­került huszárszázad nem találta meg a 10. könnyű hadosztály csatlakozandó részeit, az összeköttetést nem tudta felvenni. Ezért a 7. gyalogezred jobbszár­nyát vissza kellett kanyarítani. A 24/1. zászlóalj a Tyihaja Szoszna bal partján vonult vissza és elérte új védőállását, de nem talált csatlakozást a 31/11. zászló­aljjal. A 7. gyalogezred parancsnoka kiterjesztette a zászlóaljat bal felé a lehe­tőség szerint. A 7. gyalogezred vonata végleg eltűnt. A németektől kapott hír szerint a hármas villa késő este még nem volt a magyar részről megszállva. Megindult a keresés a 31/11. zászlóalj után. Végső esetben a 31. gyalogezred­nek más, már leharcolt zászlóalját kellett volna a hármas villa területére előre­rendelni. Végre jelentkezik a 31/11. zászlóalj egyik századparancsnoka. Nem kapott védőállás elfoglalására parancsot. Azonnal útba indítottam az útvillá­hoz. Utána küldtem szalonnát, kenyeret és meleg rumos feketét. Alig, hogy az útvillához ért, máris harcba keveredett az előnyomuló oroszokkal. A 31. gyalogezred-parancsnok jelentése szerint a 31/11. zászlóalj időleges eltűnését tévedés okozta. Az arcvonal az éjjel folyamán nagy nehezen sikeresen megala­kult, addig igen izgalmas órákat éltem át. Az orosznak már a délutáni órák­ban megkezdett előremozgása a saját visszavonulást majdnem felborította. Hajnal felé már az egész arcvonal harcban állott. A 31. gyalogezred visszavéte­lét általában nagyobb súrlódás nélkül hajtotta végre. Ez, az egész hadosztályt érintő visszavétel már nagy anyagi veszteséggel járt. Vissza kellett hagyni szál­lítóeszköz hiányában pl. a 31. gyalogezrednél, 4 páncéltörő ágyú kivételével, az összes többi páncéltörő ágyút, az aknavetők zömét és a mozgókonyhák egy részét. A tüzérség a rendelkezésre álló lovaival először az északi, majd ezek után a déli támogató csoport lövegeit szándékozta az új tüzelőállásokba von­tatni. Ezt csak az északi csoportnál sikerült tervszerűen végrehajtani. A tüzér­ségnek a meglévő 16 lövegéből végeredményben csak 7 löveget sikerült, 2-2 lőszerjavadalmazással visszahoznia, dacára annak, hogy az éjjel még a gyalog­sági vonalak elől is hoztak vissza lövegeket. A teljes lövegállományt a tüzérség a szállítóeszköz-helyzet miatt képtelen volt visszahozni. A január 16-i visszavonulást a 13. könnyű hadosztály mint láthattuk, nehe­zen és sok súrlódással, nagy anyagi veszteségekkel hajtotta végre. Okai voltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom