Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

tottam. A hadosztály törzsnek menetre való készenlétbe helyezését rendeltem el. A 31. gyalogezred a kora délután jelentette, hogy Ternovoje felől erősebb osztagok nyomulnak hátába, saját-e vagy orosz-e, nem tudja megállapítani. Kb. 14.30

h-kor irodámba a 442. német gyalogezred parancsnoka rontott be, és a 168. német hadosztály parancsnokával távbeszélőn beszélni akart. A hadosztály parancsnokának majdnem sírva, teljesen feldúlt lelkiállapotban jelentette, hogy Ternovojét az oroszok rövid idő előtt elfoglalták, ezredét visszaszorították. Ezt követőleg, még Ternovojén át, kaptam jelentést a 31. gyalogezredtől, hogy a 7/III. zászlóalj balszárnyát is visszaszorították. Ez a németek visszavonulásának következménye volt, amely nem volt rendezett. A németek és köztünk így hézag keletkezett. Ennek az lett a következménye, hogy a balszárnyunk, most már főarcvonalunk, ketté lett vágva. A helyzet miatt nagyon kétségbeestem. Az eseményeket a 168. német hadosztály parancsnokának, felettesemnek jelentettem. Az oroszok Ternovoje felől harckocsilövegekkel harcálláspontomat lőtték. A 31. gyalogezred vonat részei nagy veszteséggel a terepen át jutottak ki Ternovojéből, akkor, amikor a gyalogezred eredeti Don arcvonala még teljesen állt. Szerencsére az oroszok a támadást a sötétség miatt nem folytatták. A 31. gyalogezred parancsnokának sikerült balszárnyát rendezni. Egészen rövid idő alatt megérkezett a 168. német hadosztály-parancsnokságtól, először távbeszélőn, a visszavonulási parancs. Ezek szerint a 31. gyalogezredet még ma, 15-én vissza kellett venni. A 13. könnyű hadosztály balszárnya azt az új védőfeladatot kapta, hogy Koroto jak feltétlen kézbentartása mellett, Korotojak nyugat, a nagy horhos déli oldala, Ternovoje délkelet vonalban védjen. Csatlakozás a németekhez Ternovoje délkeleti vonalán. A főútvonalat nekünk kellett védeni. A 13. könnyű hadosztály-parancsnokság álláspontja a parancs szerint változatlan maradt, tehát a szárnyon kívül, közvetlenül az első vonal mögött. A 31. gyalogezrednek még Ternovojén át, távbeszélőn adtam ki a rövid visszavonulási parancsot, a tüzérség parancsnokának pedig szóban. Ezután felhívtam a 168. német hadosztály vezérkari főnökét és a 13. könnyű hadosztály álláspontjának megváltoztatását kértem. Javasoltam Osztrogozsszkot. Erre a hadosztály vezérkari főnök németül a következőket válaszolta: „Tábornok úr Osztrogozsszkon át Korotojakra megy." Nem értettem! A vezérkari főnök átadja a kagylót a hadosztályparancsnoknak, aki az előbbi parancsot ismételte. Tovább nem érdeklődtem, a beszéd befejeződött. Először is azon gondolkoztam, hogy mit is akarnak. Hamarosan rájöttem, hogy Korotojakot körvédelemmel akarták védetni. E feladatot, amely nem lett végrehajtva, nem lehetett volna megoldani. Korotojak teljesen, de teljesen szét volt lőve. Sem élelmi, sem lőszerkészletek nem voltak benne, hiszen az első vonalban állott. Mindazonáltal felkészültem ezen feladatra. Szándékom volt e feladat érdekében a 31. gyalogezredet Korotojak nyugati fordulópontja körül, Korotojak déli szegélyére visszakanyarítani. Álláspontomnak