Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

I. Bevezetés

I. Bevezetés A háborús szerepléseimet és élményeimet, valamint sorsomat az utókor számára írom le. Célom elsősorban, hogy azokat a háborús eseményeket, melyeknek részese voltam, megörökítsem. Olvasóim látják továbbá, hogy egy katona élete a második világháborúban és utána miképpen alakult. Lehet, hogy a múltban, a mai szemmel nézve, egyes esetekben esetleg helytelenül döntöttem és cselekedtem a jövő szempontjából, de annak idején országunk jövőjét és a katonabecsületet tartottam mindig szem előtt. Célszerűnek látom, ha először elmondom magamról mindazt, amit a továbbiakban szükségesnek tartok. Vagyontalan családból származom. 1896-ban Buziásfürdőn születtem. Apám

1 közalapítványi ügyész volt, alig kétéves koromban már meghalt. Az elemi iskola elvégzése után közös (osztrák-magyar) katona iskolákba (Kőszeg, Marosvásárhely

2

, Kismarton

3

), legutoljára Mödlingbe (Bécs mellett) a császári és királyi műszaki katonai akadémiára

4 kerültem. Innét neveztek ki, a háború miatt korábban, 1915. március 15-én hadnaggyá a közös szegedi 7. árkász (sappeur) zászlóaljhoz. Az első világháborúban két ízben, összesen 30 hónapig teljesítettem arcvonal szolgálatot.

5 Egyszer sebesültem meg. 1918 novemberében olasz hadifogságba estem. Onnét 1919 októberében, amikor a románok még Budapesten voltak, kerültem haza, szószoros értelemben egy ingben és egy kis hátizsákkal. Mindenem odaveszett. Sok más bajtárssal együtt, mint legkézenfekvőbb, beléptem a nemzeti hadseregbe (honvédségbe). Földi javakban nem dúskálhattam soha, de fizetésemből igen szerényen megéltem. 1923-25-ös években végeztem a magyar (vezérkari tisztet képző) hadiiskolát.

6 Mint érdekességet megemlítem, hogy ebben az iskolában Jány Gusztáv

7 harcászattanárom, Szálasi Ferenc

8 pedig osztálytársam volt. Az elsőt kiváló katonának ismertük. Az utóbbi, azelőtt igen szépen dekorált császárvadász tiszt volt. Kiváló bajtársnak, igen jó eszűnek, de egy kicsit fantasztának ismertük. A jövő nemzetvezetőt azonban nem látta benne senki. A két háború között, mint vezérkari tiszt legtöbbször műszaki beosztásokban működtem. Ezen időben mi, vezérkari tisztek a magyar külpolitikával nem voltunk megelégedve. A békés revízió hangoztatása mellett politikusaink a hadsereget nem fejlesztették. Mi vezérkari tisztek és sokan mások a békés revízióban sohasem hittünk. Elkeseredésünk tetőfokára hágott a „marseille"-i esetkor

9

, amikor is a háború mezsgyéjén jártunk. Ezen időben lőszerünk például, számot nem tevő, aránytalanul egész kicsi hadseregünk részére is csak egy, legfeljebb kettő napra volt. Ez a körülmény indította meg, hogy vezérkari tisztjeink egy része és főleg egy, politizálni kezdett. Kb. 1937-től

10 a magyar hadsereget állandóan és gyorsan nagyobbították. Olyanná lett a magyar hadsereg, mint egy léggömb, melyet állandóan fújnak és nagyobbítanak. A fala így mind vékonyabb lett, félni kellett, hogy széjjel-