Törvényhatósági és községi önkormányzatok V- VI. 1945-1950 - Megyei Levéltár közleményei 12. (Székesfehérvár, 1989)

A tanácsrendszer bevezetését szolgáló tervezetek és szervezeti intézkedések - Az ügyvitel egyszerűsítésének folyamata az önkormányzati igazgatásban 1947-1950

Személy szerint sem értett egyet a pontozási tervezettel, mert ügyintézésben a pontokat reálián alkalmazni nem lehet. A közigazgatási munka szellemi tevékenység, amit akkordban lemérni nem lehet. (125) A Minisztertanács előtt 1947-ben volt olyan javaslat, mely szerint az ügyintézés korszerűsítésére az önkormányzati közigazgatásban rendszeresen törekedni szükséges, s a tisztviselők ragadjanak meg minden lehetőséget az ügyviteli racionalizálásra. A testület ajánlotta az önkormányzatoknak, hogy a havonta tartandó tiszti értekezleteken az ügyviteli racionalizálás kérdését vitassák meg, s az ott felvetődő javaslatokat összegezzék és hasznosítsák. (126) A községi ügyvitelt a jegyző végezte. (v.o. Községi Ügyviteli Szabályzat 126.000-1902 BM. sz.r., és az 55.000-1929.M.E.sz.r.), amely a közhivatali ügyrend szabályozását mondta ki, s amely kiterjedt s községre is. Eszerint a községi ügyvitel kiterjedt: az iratok érkeztetésére, - iktatására, - elintézésére,expediálására, - irattározására, továbbá a községi adatok nyilvántartására, a jogszabálygyűjtemény kezelésére, a jegyzőkönyvvezetés mozzanataira. A községhez érkezett iratokat a jegyző vette át. A községi bírónak is joga volt iratokat átvenni az önkormányzat nevében, sőt azokba be is tekinthetett. Az iratokat a bíró azonban átadta kezelésre a jegyzőnek. Ha az ügyfél szóban adta elő panaszát, kérelmét, arról jegyzőkönyvet vettek fel a községi irodában, amelyet iktatni kellett. Az iktatás számsoros iktatókönyvben történt, mégpedig naponta a beérkezés sorrendjében. Minden ügy új iktatószámot kapott. A legtöbb beadványt illetékbélyeggel kellett ellátni. Az okirati illeték lerovásának helyességéről a jegyzőnek meg kellett győződnie. Amennyiben a bélyegilleték hiányos volt, akkor az ügyfélnek a hiányt pótolni kellett. Meg kell jegyezni, hogy kisforgalmú községi irodákban lehetőség volt betűsoros iktatókönyvet használni. Ez kiküszöbölte a számsoros iktatót és a mutatót is. Ezt a praktikus megoldást azonban alig alkalmazták.