Törvényhatósági és községi önkormányzatok IV. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 11. (Székesfehérvár, 1989)
A tisztviselők alkalmasságának politikai feltételei - Az alispán
cat alkalmaztak. A fogalmazók azután az ügyek érdemi elintézésén túl a kiadmányozásban is résztvettek, holott erre nekik -jogosítványuk nem volt. Ugyancsak 6 főnél többet alkalmaztak az irodakezelőkből is. Úgy látszik, hogy az adminisztrációs tevékenység színvonala elsősorban azért esett Fejér vármegyében,mert a politikai bizalmatlanság következtében a szakképzett önkormányzati tisztviselők más,általában az állami szakigazgatás vagy a gazdasági igazgatás területére vonultak át A szakképzetlen és gyakorlati tapasztalatokkal alig rendelkező fogalmazók pedig nem tudtak megbirkózni az egyre növekvő közigazgatási feladatokkal. A hivatalvizsgálat nyomán kiderült, hogy az alispánnak alig volt lehetősége arra, hegy a kormányhatósági rendeletek végrehajtását ellenőrizze. Az alispán nem tartott a törvényhatósági közgyűlések előtt számonkérő széket. Ezt az intézményt a belügyminiszter ekkor "önkormányzati hivatalok tevékenységét ellenőrző bizottsági ülésnek" nevezte: A belügyminiszter megállapította, hogy az alispán a vármegyei ügyviteli szabályzaxöan előírt számonkérő könyvet sem készített, holott a miniszter ezt fontosnak tartotta. Több ízben hangoztatta, hogy az önkormányzati hatóságok és hivatalok ügyviteléről az első tisztviselő győződjön meg, és erről adjon számot a törvényhatósági bizottságnak. Utasította az alispánt, hogy ezután a törvényhatósághoz intézett jelentést a számonkérő széken hozott rendelkezésekkel együtt hozzá terjessze fel. Például 1948-ban a járási főjegyzői hivatalokban nem tartott hivatalvizsgálatot, csupán a megye négy községében rendelt el felügyeleti vizsgálatot. Az utóbbi esetekben azonban csak felületes megjegyzései voltak, mert észrevételeit írásban nem rögzítette, csupán szóbeli utasításokat adott a hivatalvezetőknek. A
