Törvényhatósági és községi önkormányzatok IV. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 11. (Székesfehérvár, 1989)

A polgári közigazgatási keretek lebontásának kezdetei

gatás tisztviselői abban a helyzetben is kötelesek feladatukat ellátni, és azt addig végezni, amíg arra lehetőség van. Ez a kormányzati állásfoglalás feltételezte, hogy a hadműveletek idején a polgári élet anarchiáját azzal lehet elkerülni, hogy a közigazgatás majd hatósági védelmet nyújt a kérdéses terület lakosainak. Egy év múltán a menekülés Erdélyből,a Délvidékről, majd a Tiszántúlról az ország nyugati vidékeire,majd Németországba tömeges méreteket öltött. Menekült a katonaság, a karhatalom, az uralkodó osztályhoz tartozó rétegek, a középosztálybeliek, de néhol felkerekedett egész vidékek dolgozó népe is.A menekülés népvándorlásszerű jelenséggé vált, s magával ragadott olyanokat is, akik korábban nem gondoltak arra, hogy elhagyják házaikat, községüket vagy városukat. 1944- szeptember 25-én, amikor a hadműveletek már az 1937. december 31-én érvényes magyar államhatár területén belül folytak, a középtiszai hadműveleti terület kormánybiztosa az ottani törvényhatóságok első tisztviselőihez írott rendeletében tudatta, hogy a közszolgálati alkalmazottak a hadműveleti kiürítés esetén elhagyhatják szolgálati helyüket.Hozzátette azonban, hogy a kiürítés csakis a hadműveleti területté nyilvánított helyekről történhet meg. /A hadműveleti területnek magyar részről az arcvonaltól 5o km-en belül eső sávot számították./ Utasította a kormánybiztos a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a hadműveleti területen kívül eső településekből eltávozni óhajtókat tartsák vissza. A kormánybiztos rendeletének azonban nem volt foganatja. Szegedről például tömegesen távoztak el a tisztviselők, szinte teljes számban a városi vezetőség, azután az államrendőrség és a csendőrség. A szegediek