Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)

Pénzügyi feladatok az önkormányzati közigazgatásban

\ A tisztviselők nagy része nyári szabadságát (8-21 napig terjedhetett) mező-, gazdasági munkásként töltötte el, és ezzel szerzett terményt a megélhetéséhez. (62) A községi jegyzőknek természetbeni javadalmaik voltak, és így ez a rétég volt az önkormányzati alkalmazottak közül aránylag jobban ellátott. A jegyzői javadalmak persze riem egységesek. A járási főjegyzők jövedelme már jóval kisebb volt. Az alispánok véleménye szerint a javadalmazás különbözősége következtében a községi jegyzőket nem lehet a járási hivatalokba elhelyezni. Ugyanez a helyzet a megyei jegyzői karban is, ahová ugyancsak nem lehet a községekből képzett közigazgatási szakembert áthelyezni, mert anyagi okokból az állást nem fogadják el. A főispánok is elégedetlenek voltak járandóságukkal. Azzal érveltek, hogy 1945 előtt a főispán havi 850 Pengő nyugdíjba beszámítható fizetést kapott, és volt még havonta 400 Pengő képviseleti átalánya, továbbá útiátalánya is, és ahol nem volt szolgálati lakás, ott lakáspénz is járt nekik. 1945 után a főispánt az V-2 fizetési osztályba sorolták, amely havi 540 forint fizetéssel járt. Megszüntették a képviseleti átalányt, sőt lakbérfizetésre is kötelezték, ami a havi fizetés 25 %-át is elérhette. A főispáni állás reprezentációs kiadásokkal járt. Miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetői, politikusok gyakran megfordultak a főispánnál. Az ellátási költségeket a főispán a havi fizetésből fedezte, holott ez az összeg saját családja fenntartására is szűkösnek bizonyult. Felvetődött 1946 végén, hogy a főispáni státust a III. fizetési osztályba sorolják, a képviseleti átalányt pedig 1946. szeptember l-ig visszamenőleg utalványozzák ki számukra. A főispánok általában tágas lakásokkal rendelkeztek, melynek legfeljebb 1-2 helyiségét lakta a főispán és családja.