Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)

Községi önkormányzatok

A helyzet nem javult 1945 után sem. Községi ingatlant a földosztás során nem létesítettek, hiszen földalap a helyi volksbundisták vagyonából állt össze, ami nem volt ezer hold. A községben telepített csángóknak viszont megfelelő nagyságú gazdaságokat kellett átadni. A 7220-1946.sz. kormányrendelet á községi pótadót megszüntette. Helyette a községek a földadóból 20 % erejéig részesedtek. A rendelet megszüntette a KSA-t, helyette a Közületek Támogatási Alapját (KTA) hozták létre. A háztartási terhek általában azokban a községekben voltak enyhébbek, ahol jövedelmező községi tulajdonú üzemek működtek. Ezek az üzemek a nagyközségekben rendszerint megvoltak, míg a kisközségek az üzemek egy-két fajtájával (homok-kőbánya) rendelkeztek. A községi üzemek közcélú vállalkozások voltak, tehát közérdeket szolgáltak. Jövedelmükkel az önkormányzati terhekhez járultak. Közüzemek a következők voltak: községi szeszfőzde, vágóhíd, vízmű, községi takarékpénztár, téglagyár, jéggyár. Az üzemek működését szabályrendelet biztosította. Ipari üzem létesítéséhez a belügyi, a pénzügyi és az iparügyi kormányzat engedélyére volt szükség. Az üzemi vagyont a községi vagyonból elkülönítették, és a kereskedelmi üzleteknél szokásos szabályok szerint tartották nyilván. Községi üzemi alkalmazottak szolgálati viszonyára az ipari- és a kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések voltak az érvényesek. A költségvetést minden év augusztus 25-ig kellett elkészíteni, beleértve a képviselő-testületi letárgyalást is. A költségvetés ezután, szeptember 5-ig a járási főjegyzőhöz került, aki 10 nap alatt felülvizsgálta az adatokat és véleményével együtt az alispánhoz juttatta el. Az alispánnak joga volt arra, hogy a költségvetésből egyes tételeket kihúzzon, másokat növeljen. A költségvetés végrehajtását a községi elöljáróság végezte. Utalványozás a jegyző ellenjegyzése mellett történhetett.