Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)

Községi önkormányzatok

(pl. közelebb fekszik a község központjához, kedvezőbbek a közlekedési viszonyok). Ugyancsak meg kellett vizsgálni azt is,hogy az átcsatolással a község terhei mennyivel növekednek, illetve képes lesz-e elviselni a kötelezettségeket a kieső jövedelem híján? Amennyiben községi törzsvagyon feküdt a kérdéses területrészen, tehát közlegelő, birtokossági erdő, községi szántók, akkor az ügyet a vármegyei kisgyűlés elé kellett terjeszteni tárgyalás végett. Amennyiben a törvényhatósági kisgyűlés előtt egyezségre nem került volna sor, úgy jogorvoslatot a birtokosoknak ez a csoportja bírói úton kereshetett. Az átcsatolás ügyében az alispán véglegesen határozott. Az előkészítést községek esetében a járási főjegyző, megyei városoknál pedig az alispáni hivatal végezte. A Belügyminisztérium a már említett kormányrendelet értelmében más törvényhatóságokhoz átcsatolhatott határrészeket a vármegyék érintkező pontjain. Községek átcsatolására is volt a minisztériumnak felhatalmazása, de ez csakis az érintett törvényhatóságokkal történő megegyezés alapján mehetett volna végbe. A vármegyék ezt a kérdést közgyűlés elé vitték, ahol az átcsatolások ellen meglehetősen erős ellenállás bontakozott ki. Az átcsatolások egy részét azonban mégis sikerült végbevinni. A Belügyminisztérium a más törvényhatóságokhoz történt átcsatolásokat a törvényhozásnak bejelentette. A községek egyesítésének folyamata a következő volt: a két érintett község képviselő-testülete az egyesítést letárgyalta, azt alapos indoklással a törvényhatósághoz terjesztette fel. A kérdést az alispán véleményezte, és végül az egyesítést a belügyminiszter mondta ki. 1945 után felgyorsult az egybeépült községek egyesítése. Ezeknek a letelepüléseknek az egyesítését a Közigazgatási Racionalizálási Bizottság készítette elő.