Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)

Községi önkormányzatok

A bírói tanfolyamon a falusi (alsófokú) közigazgatásról a falu egészségügyéről, a falusi demokratikus közéletből akartak ismereteket- nyújtani. A falusi bírok önálló tanfolyami képzésére azonban nem került sor. (29) A tanácsbeliek a bírót és a jegyzőt támogatták a közigazgatásban. Ez is tiszteletbeli állás volt, melynek viselője mérsékelt összegű tiszteletdíjban részesült. A jogszabályok egy része előírta, hogy egyes közigazgatási feladatok elvégzésénél jelen kellett lenni a bíró vagy jegyző mellett az elöljáróság egy tagjának. A helyettesbíró az elöljárók egyike volt. Az elnevezés is jelezte, hogy a bírót távollétében helyettesítette. A közgyám a községben lévő gyámok és gondnokok felügyeletével volt megbízva. Az elöljárói állásokat túlnyomó részben választással, de különböző módokon töltötték be. A kisközségben a bírót, a tanácsbelieket a választó közönség három évre választotta; a körjegyzőt, a közgyámot pedig a szövetkezett községek képviselő-testületének együttes közgyűlésén szintén három évre választották meg. A nagyközségben a bíró, a közgyám, a négy tanácsbeli választását a választók gyűlésén három évre; a jegyzőt, az állatorvost a községi közgyűlésen a képviselő-testület élethossziglan választotta meg. A községi orvost azonban a belügyminiszter nevezte ki. A községi jegyző szaktisztviselö volt, az adminisztráció vezetője. A gyakorlati munka során a jegyző föléje nőtt a bírónak, illetve valamennyi községi egyedi szervnek. Ez a magyarázata annak, hogy az önkormányzati testületeket: a képviselő-testületet és az elöljáróságot - kezében tartotta, és érvényesült a jegyző kiemelt szerepe a községi igazgatásban. Jegyzőt minden község tartott: a kisközségek körjegyzőségbe tömörültek. 2-3-4 kisközség tartozott egy-egy körbe.