Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)

Községi önkormányzatok

A második világháború idején az önkormányzati jogokat a központi kormányszervek - a törvényhozás adta felhatalma­zással élve - korlátozták. 1942-ben az önkormányzati tisztviselők választását törölték el. Az 1942. évi 22.tc. a megyei, városi és községi állásokat kinevezéshez kötöt­te. A háború idején a megyei tisztviselőket, - a kezelők kivételével -, továbbá a városi tisztviselőket, a községi jegyzőket a belügyminiszter nevezte ki. Az alispán kineve­zési hatáskörébe tartoztak a megyei kezelők és a községi állások. A tc. rendelkezései nem érintették a közigazgatá­si gyakornokok kinevezését, mivel az egyébként is főispáni hatáskörben volt, és azt meghagyták a háborús években is. Az 1030-1945.sz.kormányrendelet visszaállította a megcsor­bult autonómia jogait, melyet a községek a II.világháború éveiben elszenvedtek. A kormányrendelet azonban csak ide­iglenesen rendelkezett a községi önkormányzatról, az állá­sok betöltéséről. Az ideiglenesen funkcionáló testületek, szervek munkájában a provizórikus jelleg erősen kiütkö­zött, és a közigazgatás szakmai működését hátrányosan be­folyásolta . Községi önkormányzati testületek A képviselő-testület a község legfontosabb testületi szerve volt. A községi autonómiát a képviselő-testület gyakorolta: ez intézkedett és határozott minden olyan köz­ségi ügyben, melyben irányító akarat érvényesült. A tagok száma a községi lakossághoz igazodott. Általános elv volt, hogy minden 100 községi lakos után 1 tagot választanak, de jogszabályi úton meghatározták, hogy a nagyközségben 20­40 fő, a kisközségben 10-2^0 fő között lehetett a képvise­lő-testületi tagság száma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom