Törvényhatósági és községi önkkormányzatok I. 1945-0950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 8. (Székesfehérvár, 1989)
A demokratikus közigazgatás megteremtésének feltételei - Nemzeti bizottságok közigazgatási tevékenysége
A Kisgazdapárt különösen sérelmezte, hogy az önkormányzati testületekben a tagsági helyek számát paritásos alapon osztották el, és nem vették figyelembe a párttagság számát, az adott település társadalmi szerkezetét. A paritás ugyanis a polgári közigazgatási koncepcióknak nem kedvezett, mert a népi demokratikus út ekkori hirdetői a testületben többségbe kerültek. Egyik politikai pártnak sem lehetett közömbös, hogy a megye, a thj. város, a megyei város, a nagy- és kisközség vezetése melyik párt, illetve politikai irányzat kezébe kerül? Ugyanis az önkormányzati testületekben helyet foglaló pártküldöttek választották meg az adminisztratív apparátust; a törvényhatósági, a községi tisztviselőket. A pártok által választott tisztviselők a közigazgatáson keresztül hatalmukat érvényesítették, természetesen az őket megválasztó párt érdekében. A nemzeti bizottsági alakuló üléseken küldték ki az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is a képviselőket. Tudomásunk van azonban arról, hogy a nemzetgyűlésbe nemzeti bizottsági határozat nélkül is kerültek képviselők. A Dunántúlon december 21 előtt nemigen jöhetett létre Nemzeti Bizottság, ámbár nemzetgyűlési képviselők mégis kerültek ki a felszabadított területekről: például Pécsről, Kaposvárról. A községi nemzeti bizottságok 1944 december elejétől 1945. április végéig, a járásokban és megyékben 1945 januártóldecemberig, az országos Nemzeti Bizottság pedig 1945. szeptember 4-én jött létre. A nemzeti bizottságnak elnöke és titkára volt. A bizottságok működése a közigazgatási egységek székhelyein: a községházán, a városházán, a megyeházán, a főszolgabírói hivatalban volt, és ezzel is jelezték, hogy az államhatalomnak ők a kizárólagos képviselői. Tagjait néhol az 1914. évi 11. tc. értelmében közhivatalnokoknak tekintették, és a nekik járó védelmet is igényelték.
