Törvényhatósági és községi önkkormányzatok I. 1945-0950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 8. (Székesfehérvár, 1989)

A demokratikus közigazgatás megteremtésének feltételei - Katonai igazgatás

Az átalakító munkában a helyi és a törvényhatósági közi­gazgatásnak kiemelkedő szerepe lett. A szovjet katonai ha­tóságok azonban a helyi közigazgatás feladataival nem kí­vántak foglalkozni, azt a polgári szervekre akarták ruház­ni. A helyi polgári hatóságok a felszabadulás alkalmával nem voltak képesek azokat a feladatokat ellátni, melyeket az új helyzetben tőlük a katonai szervek elvártak volna. En­nek egyik oka a tiszántúli területeken, azután a Duna­Tisza-közi országrészekben az volt, hogy a tisztviselők tömegesen elhagyták szolgálati helyüket, s így káderhiány miatt sem lehetett a közigazgatást a hagyományos értelem­ben folytatni. Hetek, hónapok teltek el, míg a katonai szervek közreműködésével a közigazgatást ezekben a váro­sokban, falvakban meg lehetett indítani, illetve olyan ad­minisztratív működést biztosítani, hogy a legfontosabb te­endőket jogszabályokhoz értő egyének végezzék el. (9) A polgári területi közigazgatás (önkormányzatok) hi­ánya azonban nem jelentette azt, hogy a települések hiva­talos szerv nélkül maradtak volna. A katonai parancsnokok gondoskodtak arról, hogy a felszabadulás első napjaiban létrejöjjön egy olyan polgári csoport, amely az adott vá­ros, község, illetve járás vagy megye ügyét a kezébe tudja venni, és az adminisztrációt hatékonyan - az akkori viszo­nyoknak megfelelően - működtesse. A magyarországi polgári közigazgatást ugyanis a szovjet kormány felelős központi állami szerv hiányában nem tudta magyar hatóságokra ruházni. Az Állami Honvédelmi Bizottság 1944. október 27-én űgy határozott, hogy a magyarországi közigazgatást a 2. Ukrán Front haditanácsára bízza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom