Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Gerics József: Nagy Konstantin adománylevelének helye és szerepe Magyarország és Bulgária korai történetében

seu occidentalium regiones provincias, loca et civitates)", ami az egykori római birodalom keleti és nyugati fele fölötti e világi főhatalom igényeinek elvi elhatárolását jelentette. Konstantin állítólagos aktusa volt a Szent Péter tulajdonába való első felajánlás. Ezt a Constitutum szerint nem a felajánlott területnek hübérként való visszadása követte, hanem a birodalom nyugati része felett a pápaság saját, e világi felsőségének igénye. A Constitutum Constantin! bekerült, a 9. században szerkesztett Pseudo-Isidorus-i kánongyűjteménybe, amely a latin kereszténységben széltében-hosszában elterjedt. Ismerték a Pscudo-Isidorust Szent István idején Magyarországon is, olyannyira, hogy István első dekrétumának bizonyos cikkeit a Pseudo-Isidorusból merítették.'' A Pseudo-Isidorus magyarországi ismerete István korától kezdve folyamatosan kimutatható az 1080 körül írt Legenda Maior szerzőjénél és a Kálmán kori Hartviknál is, aki Pseudo-Isidorus-i szövegek alapján állította össze a korona István részére való pápai megküldésének történetét. A Salamon királynak küldött levélben Gergely Magyarországra alkalmazta a Pseudo-Isidorusból, illetve a Konstantin adománylevelből a pápaság e világi főhatalmi igényeire nézve kielemezhető jogcímeket, s hasonló „konstantini" felajánló aktust tulajdonított Istvánnak, Magyarországot a Konstantin állítólagos adománylevelében szereplő nyugati tartományok közé sorolva. Gergely levele világosan a Constitutum Constantini felfogásbeli és terminológiai hatása alatt áll, amely a Szent Péternek történt birodalom- és országfelajánlások ősmintája, és amely Gergely jogfelfogását köztudomás szerint sokszorosan befolyásolta. A hazai történetírók nagy része Gergely nyilatkozatát úgy magyarázta, hogy „II. Szilveszter idején az apostolok fejedelmének való átadás magától értetődően még nem jelentette azt, amit később VII. Gergely és utódai ebből az aktusból jogigényként igyekeztek levezetni,"

0 írta Deér József. Bővebben ugyanezt fejtette ki Györffy György is: ,,A reformpápaság fellépéséig ... a pápától nyert felségjelvények nem jártak politikai igénnyel, hanem csak elkötelezettséggel a római egyház terjesztésére és Róma szellemében való vezetésére. Jól jellemzi ezt VIII. János pápa Borisz bolgár fejedelemhez intézett levelében, arról írván, hogy mit jelent az, amikor az uralkodó alattvalóival együtt a pápának ajánlja és adja át magát: .,Nem az ország feletti uralmat és az állam vezetését kívánjuk elnyerni, hanem a tartomány egyházmegyéinek hívei feletti gondoskodást és irányítást akarjuk a bevált, régi módon." Ez a nyilatkozat teszi érthetővé, hogy a Szent Péternek való országfelajánlás nem volt hűbéri aktus, és mivel csak >;

spirituális" ügyekre korlátozódott, nem érintette az ország politikai viszonyait/' VIII. János levelének pontos fordítása nem egészen azonos a most idézettel: azt írja ui., hogy ,,a vidék egyházmegyéiről való gondoskodási és rendelkezést vissza akarjuk szerezni (resumere) a régi módon, hogy azt a törődést, amellyel minden egyháznak tartozunk, ennek az egyházmegyének az érdekében annál odaadóbban tanúsíthassuk, minél jobban tudjuk, hogy ez (az egyházmegye) régtől fogva (antiquitus) rendelkezésünk alá tartozott". A bolgárok esetében ezért alapjában más a helyzet, mint az Istvánnak tulajdonított felajánlási aktusnál: VIII. János a páti