Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)
Bertényi Iván: Szent István alakja a heraldikában
Pia a régebbi művészeknek felróttuk, napjaink Szent István-ábrázolásai láttán is össze kell vonnunk a szemöldökünket, amiért nemegyszer ma is címerekkel kísérve jelenítik meg államalapító királyunkat, jóllehet napjainkban a legelemibb heraldikai ismeretek birtokában is köztudomású, hogy a címerek jóval későbbiek hazánkban, mint Szent István uralkodásának az ideje. A Magyar Posta másfél évtizeddel ezelőtt kibocsátott Székesfehérvár 1972 bélyegsorában különböző címletek (60 f, 80 f, 1,20 Ft, 4 Ft) alatt nyomtatott ki bélyegeket Szent István alakjával, ill az ő korából, amelyeken nem csupán Székesfehérvár jóval későbbi (a XIII. századnál semmiképpen sem régebbi), háromtornyos várkapujú címerét jelenítették meg. hanem az Árpádok XIII. századi különböző (vörössel és ezüsttel sávozott, ill. a vörös sávokban arany pajzsocskákkal és oroszlánokkal ábrázolt) címereit is anakronisztikus módon vetítették vissza a X—XI. század fordulójára, sőt az azt megelőző időre/' Ami a heraldikus Szent István ikonográfiáját illeti, az nem tér el az egyéb forrásokban megszokottól. így az egyéni vonások elhanyagolásával, a vallási hagyományoknak megfelelően egy szent király alakja jelenik meg előttünk. Feltűnő, hogy — főleg a barokk kortól — mennyire sablonos ez a címereken látható, ill. heraldikus környezetben szereplő királyalak: végső soron a templomok királyszobrait, falfreskóit, a felség! pecsétek uralkodói jelvényekkel megjelenített királyábrázolásainak s mellképeit mintázza, ill. — többszereplős jelenetként — Magyarország Szűz Máriának való felajánlását mutatja be. A szentet a fej körüli nimbusz, a királyi méltóságot általában a korona, a jogar és az országalma fejezi ki, azaz olyan uralkodói jelvényekkel jelenítik meg a királyt, amilyeneket a középkori, a koraújkori művészek elképzeltek. Ugyanakkor a királylándzsa, amelyről pedig tudjuk, hogy Szent István jelvénye volt, nem szerepel a heraldikus Szent István-képek, pecsétek insigniológiájában. A címeres ábrázolásokon is — mint általában — a komolyság, az öreges arc, a hosszú haj és szakáll jellemzik államalapító uralkodónkat. 38 Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen a magyar címerfejlődésre általában jellemző természetes ábrázolásmódra törekvés magától értetődően közel hozta egymáshoz a heraldikában és az azon kívül szereplő Szent István alakját. A címerek, egyes későbbi korból származó koronázási jelvények anakronisztikus visszavetítését a XI. századra jórészt menti a már korán kialakuló hagyomány, s az István személye iránt folyamatosan megmutatkozó tisztelet: a címeres, jogaros, országalmás királyábrázolási mód már a középkorban kialakult, a középkori Istvánábrázolásokon szereplő abroncskoronát pedig méltán helyettesíthette a későbbi művészet (az általa elképzelt) szent koronával, hiszen a legújabb korig az volt az egyértelmű vélemény, hogy a szent korona azonos azzal, amellyel államalapító királyunkat megkoronázták."' Végső konklúzióként megállapíthatjuk tehát, hogy Szent István alakja a magyar heraldikában annak az immár évezredes, folyamatos tiszteletnek megfelelően formálódott, mely személyét történelmünk folyamán mindvégig övezte.
