Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Kardos József: Szent István emléke és a szentkorona-tan

KARDOS JÓZSEF Szent István emléke és a szentkorona-tan 950 esztendővel ezelőtt halt meg a magyarok államalapító királya, Szent István. Személyének és művének jelentőségét leginkább közel évezredes hatása bizonyítja. A magyar politikai gondolkodást az istváni hagyomány évszázadokon keresztül foglalkoztatta, nemcsak mint történelmi ismeret, hanem mint aktuális politikai eszme, sorsformáló gondolat. Istvánt halála után 45 esztendővel szentté avatták. A szent jelző azonban az ő esetében nemcsak vallási jelentést hordozott, hanem nagyságának világi elismerése is volt. A szentté avatás egyszerre fejezett ki egyházi es dinasztikus érdekeket. Az egyház az áhítatra ösztönző apostoli szentet kereste István ,,példaadásaiban", a királyok erős kezű elődjüket, tetteik igazolóját találták meg benne. Árpád-házi királyaink ót tartották ősüknek: az ő jogán uralkodtak, később pedig az számított törvényes királynak, akit Szent István koronájának tartott szent koronával koronáztak meg. A XIII. században a királyi birtok eladományozása, a királyi hatalom gyengülése, a feudális anarchia kibontakozása idején feltűnik a királyoktól bizonyos értelemben elváló koronafogalom, mint az állami főhatalom ideológiai támasza. A krónikákban és a közfelfogásban megörökített erős istváni hatalom, Szent István tulajdonának hitt szent koronában öltött testet. A ,,szent korona" kifejezés is ebben az időben, a XIII. század derekán jelent meg, és ettől kezdve a politikai gondolkodás hitelesnek vette, hogy a szent korona Szent István homlokát övezte. Az Árpád-ház kihalása és a trón megszerzése körül elhatalmasodó belháborúk még inkább szükségessé tették, hogy az egymást sűrűn váltó különböző uralkodóházakból származó királyok uralkodásuk jogosságát a közvélemény által elfogadott politikai-ideológiai érvekkel is bizonyítsák, és ilyen bizonyítékká vált a szent koronával való koronázás. Ezt példázza Károly Róbert törekvése is, akinek kezdetben nem sikerült megszereznie az „eredeti" koronát, ezért hívei — a pápa által támogatott főpapok — kétszer is más koronával koronázták meg: a távollévő szent koronát pedig átok alá vették, érvényességétől megfosztottnak nyilvánították. Amikor azonban sikerült megszerezni, „ünnepelve és örvendezve" a szent koronával is megkoronázták Károly Róbertet, aki nemkívánt politikai érvet hagyni ellenfelei számára. Erről Károly Róbert a következőket írta az esztergomi érseknek: az újabb szertartásra azért volt szükség, hogy „a magyar nemzet véleményének eleget tegyen és a népből a botrányt eltávolítsa".