Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)
Gerics József: Nagy Konstantin adománylevelének helye és szerepe Magyarország és Bulgária korai történetében
ság vallási szempontú kapcsolatát a nyugati császár, s mennyire érdekeltnek tartotta magát is a Szent Péterhez fűződő kapcsolatban. Hinkmarnak az Annales Bertiniani-ban fennmaradt feljegyzése szerint 866-ban Borisz, ,,a bolgárok királya fiát és országa előkelői közül többeket Rómába küldött, azokat a fegyvereket pedig, amelyekbe akkor öltözött, amikor Krisztus nevében diadalmaskodott ellenségein, más ajándékokkal elküldte Szent Péternek: Miklós pápához több kérdést intézett, tőle a hit szentségéről tanácsot, valamint püspökök és papok küldését kérve. Ezt meg is kapta. Lajos pedig, Itália császára, ezt hallván, Miklós pápához küldött, megparancsolván (iubens), hogy a fegyvereket és egyebet, amit a bolgárok királya Szent Péternek küldött, (a pápa) juttassa el neki. Amikor (Lajos) Beneventum vidékén tartózkodott, Miklós pápa bizonyos dolgokat az előbbiekből Arsenius útján elküldött neki. más dolgokért pedig meghagyta, hogy mentsék ki." 9 Az előbbiekben láthattuk, hogy a pápa a bolgárokhoz fűződő kapcsolatait igyekezett merőben vallási szférára korlátozni. Ami Hinkmar előadásából a legfeltűnőbb: I. Miklós, a 9. század leghatalmasabbnak tartott pápája, II. Lajossal, az egyik leggyengébb Karoling-ivadékkal volt kénytelen osztozni a Szent Péternek küldött ajándékokon, és szabadkozni azért, hogy nem a Szent Péternek szánt ajándék egészét küldi el Lajosnak. Kiáltó bizonyítéka az egyházon belül még a Karoling árnyékcsászár által is élvezett hatalomnak, s e hatalom pápai tiszteletben tartásának! Mindezekből kivehetően Magyarországnak István által Szent Péter számára való, gyanított felajánlása — ha egyáltalán volt ilyen — aligha szűkíthető le merőben lelki vonatkozásokra, amelyek csak a pápaságot érintették volna. Az uralkodó egyházkormányzó mivolta, országában betöltött defensor Christianitatis szerepe, amennyiben érintette a pápaságot, legalább annyiban érintette a római egyház defensor-át is. István egyházkormányzó szerepe, amelyet törvénykönyvében is említ, 10 nem függött a pápaságnak való felajánlástól: király voltával állt lényegi kapcsolatban. Ebből a király minőségből fakadt — a VII. Gergely előtti korszak felfogása szerint — az a szerep, amelynek maradványait a 12. század második felétől az egyháztól nyert kiváltság, a patronatus jogának képletébe vontak össze. Az egyházkormányzómivolt elnyerését azonban a pápaságnak való országfelajánlás feltett keretén kívül kell keresni. JEGYZETEK 1 H. E. Feine, Kirchliche Rechtsgeschichte. Die katholische Kirche. 1964. Köln — Graz, 247 o." és 250 o. 15. j. 2 Gerics J.: A Hartvik-legenda mintáiról és forrásairól. Magyar Könyvszemle 1981. 175—177. o. 3 Das Register Gregors VII. Herausgegeben von E. Caspar. Berlin 1920. nr. II. 13. 145. o. — A pápáról és törekvéseiről összefoglalóan, további irodalommal 1. Székely György könyvét: VII. Gergely, Bp. 1984. 4 Felix Schiller: Das erste ungarische Gesetzbuch und das deutsche Recht. Festschrift für Heinrich Brunner. Weimar, 1910. 389—391. o. 5 Josef Deér: Die Entstehung des ungarischen Königtums. Archívum Europae Centro-Orientalis Bd. VIII. 1942. 140. o.
