A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Farkas Gábor: Zsidók letelepedése Székesfehérváron és az asszimilációs folyamat 1840-1868

FARKAS GÁBOR ZSIDÓK LETELEPEDÉSE SZÉKESFEHÉRVÁRON ÉS AZ ASSZIMILÁCIÓS FOLYAMAT l84o-l868 Székesfehérvár sz. kir. városba a zsidók az 1840. évi 29. tc. alapján szabadon telepedhettek le. E tc. 6.§. szerint minden olyan törvény, szokás, rendelet és határozat, amely a 29. tc. szellemével és rendelkezéseivel ellenkezik, hatályát veszti. Tekintettel arra, hogy a sz.kir. városokban 1840. előtt szabadon a zsidók letelepedése nem volt engedélyezett, íjy az említett tc. értelmében erre most lehetőség nyílt. A város tanácsától már 1836-ban több lovasberényi zsidó kereskedő kért letelepedési engedélyt, de ekkor csak két család jöhetett be közülük Székesfehérvárra. A tanács a letelepedést ekkor feltételekhez kötötte: a letelepedési taksa 500 pengő-forint családonként, és a vagyonnak el kellett érnie a 12 ezer pengő-forintot. 1840. után ezek a feltételek megszűntek. 1842-ig újabb 20 család jöhetett a városba. Számuk 1848-ig 550 körüli főre gyarapodott. 1847-ben 41 családról tudunk. Ezek elég népes családok lehettek, hiszen átlag családonként 10-10 fő esik. A családok közül 35 kereskedő, 6 pedig mesterember volt. Az 1848-ig érkezett zsidó családok korábban Lovasberényben, Bonyhádon, Sárkeresztúron, Móron, Palotán, Gárdonyban, Pátkán, Tatán, Kaposváron, Isztiméren, Felcsúton, Pozsonyban, Nyitrán, Győrben éltek. A fehérvári zsidó község megalakítására 1842-ben került sor. A község élén elöljáróság állt, melynek elnöke és választmánya volt. A község elöljárósága jórészt kultusz