A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Arany Magyar Zsuzsanna: Zsidó összeírások Fejér megyében 1736-1844

a letelepedett zsidók származási helyét, korábbi és új földesurát is. Morvaországból jöttek a legnagyobb számban, összesen 23 család. Mórra került Lichtenstein herceg birtokáról 8, Altham gróftól 3, Bodajkra pedig az utóbbitól 1 család, Leib űózsef pálinkafőzőé, alkalmazottai Csurgón is dolgoztak. Dietrichstein hercegtől Lovasberénybe, Mórra és Felcsútra 5 család költözött. Moldvaországi örökös földesurának gróf Priskant, gróf Kauniczot gróf Szillexet, báró Szeleczkyt 1-2 család vallotta. Lengyelországból csak 1 család érkezett. Lovasberényben 2 olyan család telepedett le, akiknek szlavonai örökös földesurát az összeíró járási szolgabíró ismeretlennek tekintette. Magyar földesúrtól költözött át l-l család. Örökös földesurát nem nevezte meg 1, illetve nem élt korábban ilyen függésben 3 család. Az összeíróknak nem csupán a származási hely feltüntetése volt a célja, hanem kimutatták azokat az összegeket is, amelyeket az átengedő földesuraknak fizettek évi 2-6 Ft között. A 33 családfő közül ez 15 főre vonatkozott. A helyi földesuraknak bizonyos cenzust fizettek, annak függvényében, hogy mivel foglalkoztak. A legmagasabb évi 125 Ft-ot, az a már említett, móri uraldalomban élő zsidó fizette, aki pálinka és szappanfőzéssel is foglalkozott. Évi 120, ill. 100-100 Ft-ot 3 olyan személy fizetett, akik a kereskedés mellett még pálinkát is főztek. A 100 Ft alatti összegekben nagy a szóródás, 17 fő fizetett egységesen 6 Ft-ot, 1 személy kivételével a Cziráky birtokon. A csekélyebb összeget fizetők között is voltak olyanok, akiknek a kereskedés mellett még valamilyen bérletük is volt. Nem fizetett földesurának Lovasberényben a tanító és egy özvegyasszony. A kétfelé fizetés tényéből Balázs László említett tanulmányában már levonta a következtetést: az elbocsátó és az új földesúr között az áttelepedőkkel kapcsolatban kellett lennie valamilyen megegyezésnek. Ha a megye korabeli két járásának viszonylatában megnézzük, hogy hol találhatók 1736-ban a zsidók által is lakott települések, akkor megállapíthatjuk, hogy többségük,