A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Zsidók Székesfehérvárott 1715-1848

az évi öt vásárban. A pénzt akkor is meg kellett fizetniük, ha valamelyikre nem jöttek el. A fehérvári polgárok még az 1700-as években is ellenálltak. 1788-ban felelősségre vonták a tanácsot, hogy milyen pénzből épültek a vásárálláson a zsidók számára a deszkasátrak. A céhek és a polgárok pénzt adtak össze, "a bejönni akaró zsidók kizárására". Ebben az évben (1788-ban) a város - a fenti tiltakozás ellenére - megengedte, hogy Frank Lázár Fülöp veszprémi zsi dó fogadót nyisson a Budai külvárosban. Ezért a városnak évi 60 Ft-ot fizetett. Nem adhatott szállást kétes, rossz hírű embereknek. Ha ilyenek felbukkantak, - a fogadós-jog elvesztése mellett - jelentenie kellett a városnak. Ha a nála megszállt személy meghalt, neki kellett a városon kívül, zsidó temetőben eltemetnie. A fogadóst, mint adózót (2 Ft hadiadót fizetett) felvették az összeírásba is. 1790-ben az egész választott község kérte, hogy a fogadóst (aki a Rosty majort is bérelte) utasítsák ki a városból. A tanács engedett. 1791. május l-ig adott neki haladékot a távozásra. Ezt azonban Frank nem vette túl komolyan, hanem további haladékot kért. 1798-ban még mindig szerepel az általa fizetett 60 Ft-os bérleti díj a bevételek között. Sót, Frank leszármazottai a XIX. században is feltűnnek. 1807-ben Frank Fülöp özvegye Rosty Ferenc ellen tett panaszt, mivel a házába idegen zsidókat fogadott, sőt másik fogadót engedett nyitni. Rosty erre azzal válaszolt, hogy az özvegy bérlete lejárt, azért akar másik fogadóst felvenni. Ezt azonban a tanács nem engedte meg, mivel a "zsidóknak a városba való behozatala nem magánszemélyek dolga". Rosty válasza: "A törvények szerint a vendégfogadó nem személyhez kötött, hanem az ő joga, hogy kit fogad be a házába fogadósként." A város továbbra is megtiltotta neki, hogy bármilyen idegen fogadóst befogadjon a házába, "mert ez egyedül a közhatalom hatásköre". Ezzel egyidőben Kheim Márkus, a meg-