A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Schweitzer József: Magyar zsidók a kezdeti időktől 1867-ig

A földesúri birtokokon megtelepedett zsidók mindenekelőtt arra törekedtek, hogy halottaik méltó nyugvóhelyéről gondoskodhassanak. Általános tapasztalat volt, hogy a zsidó közösségek megalakulását, megelőzte a halottak eltemetésével foglalatoskodó ún. szent egyesület megalapítása és az engedély szerzése temető vásárlására. A gyülekezetekben - amelyek a III.Károly -féle házasságkötési megszorítás következtében alakultak, - már korán kifejlődött a közösségi élet. A zsidó gyülekezetek főképpen az uradalmi központokban létesültek és kormányzásuk a jobbágyközösségtől elkülönítetten történt. A zsidó község kormányzásában felfedhető a nemesi község igazgatásának egyes eleme, mint pl. az esküdti tisztség rendszeresítése. A zsidó község hármas tagolódású volt: a gazdagok, a középrétegek és a szegények köre jelentette e tagozódás egy-egy karéját. A feudális kor zsidó községe magán viselte szociális felfogás tekintetében korának jellegzetességeit. Ezt bizonyítja, hogy a szegények köréhez tartozók a község életében jóval kevesebb joggal bírtak, mint a két másik réteg. Ugyanakkor igaz az is, hogy a szegények rétegét segítették pénzbelileg, továbbá orvossal, gyógyszer-ellátással, de a kiváltságokban velük nem osztoztak. Az is igaz, hogy a feudális kor zsidó községeinek módosabb elemeit több anyagi megterhelés sújtotta. A jogok és kötelességek bonyolult hálózatát szabadalom-levél állapította meg, amelyet aláírt az uraság és a zsidó község képviselője. Ez a rendszer általános volt. A bonyhádi zsidók 1770-ben azonban még arról panaszkodtak, hogy az uraság nem részesítette őket privilégiumokban, amint ez "Jákob háza többi gyülekezeténél szokásos". A feudális kor hazai zsidóságának személyi biztonsága és megélhetése nem lehetett vitatott, de polgári jogaiknak nem voltak birtokában. Részben ők, de nagyobb részt a magyar