Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Erdős Ferenc: Sárosd a forradalom időszakában és a tőkés fejlődés első évtizedeiben 1848-1870

A törvényjavaslat kihirdetésével Sárosd földesura csak részben érte el célját, a javaslat, majd a szentesített törvénycikk ellentmondásait megismerő földművesek több évtizedes sérelmeik orvoslását követelték. Az úrbéres jobbágyok sérelmeit meghaladta a zsellérek elégedetlensége, ugyanis azzal, hogy a jobbágyfelszabadításról szóló törvény csak az úrbéres földet tette szababbá, kisemmizte a legelesettebb réteget; a zsellérek üres kézzel, föld nélkül maradtak. 1848 március végétől a mezőváros lakosságának a forradalomhoz való viszonyát alapvetően a jobbágyfelszabadítás, a robot, az egyházi tized eltörlése határozta meg. De ott izzott, s a közhangulatot jelentősen befolyásolta a zsellérek elégedetlensége, gazdasági kisemmizésük a politikai jogfosztottság továbbélésével párosult, nem lehettek tagjai a belső karhatalmi alakulatnak, a nemzetőrségnek, választójoggal sem rendelkeztek, s a mezőváros választmányában sem kaptak helyet. Fejér vármegye nemesi közgyűlését felváltó megyei bizottmány tagja lett Sárosd földesura, gróf Eszterházy László, Horhy Mihály az uradalom jószágkormányzója, Horhy Antal a bíró, Deák István és a jegyző Záborszky István, aki nemcsak a mezőváros jegyzője, hanem az iskolamestere is volt. A mezőváros vezetésében az említett bíró és jegyző mellett a tegnapi jobbágyok képviselői: Rapai Pál, Sallai József, Hol- lósi József, Kováts József és Karf János vettek részt. Megtartotta befolyását a mezőváros közigazgatásában Ejzterházy László és az uradalom gazdasági vezetői Horhy Mihály és Horhy Antal is. EszterházyLászló a nemzetőrség megszervezésével teremtett közvetlenebb kapcsolatot a lakosság tehetősebb rétegével. Horhy Mihály pedig szakismereteivel tett szert népszerűségre. Az uradalom gazdálkodását megreformáló Horhy a volt jobbágyokat is a háromnyomásos gazdálkodás felszámolására ösztönözte.