Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Erdős Ferenc: Sárosd a forradalom időszakában és a tőkés fejlődés első évtizedeiben 1848-1870

Erdős Ferenc: Sárosd a forradalom időszakában és a tőkés fejlődés első évtizedeiben 1848-1870 Fejér megye déli, gabonaövezetében kialakult mezőváros népességét, gazdasági erejét tekintve nem emelkedett ki a környező úrbéres és közbirtokossági falvak sorából. A polgári forradalom kirobbanásáig mezővárosi rangot, vásártartási jogot kapott 15 település közül Sárosd a lakosság létszámát illetően a rangsor utolsó helyét foglalta el. Azonos szinten állt a megye észak-nyugati erdóövezetében fekvő Isz- timér mezővárossal, amelynek lakossága 1.153 fő. Sárosd belterületén 811, a külterületen pedig 222 fő élt. (Csillagma jor népessége 50 fő, Szárnyasmajoré 16, Jakabszállásé 156). területének népességeltartó erejével függött össze, hanem az úrbéres, a majorsági birtoktesttől elkülönített földek mennyiségével. Sárosdon az úrbéres jobbágyok által használt terület alig haladta meg a 12 egésztelket. Módos jobbágygazdaságok sem alakultak ki, fél- és negyedtelkesek alkották a helyi tehetős réteget. Az úrbéres gazdaságok stagnálásával ellentétes folyamat bontakozott ki az uradalomban: az Esterházyak jakabszállási és pusztasárosdi majorságában megkezdődött az áttérés a váltógazdálkodásra, az istállózó állattartásra. A feudalizmus utolsó évtizedeiben a házi kezelésbe vont földek területe meghaladta a 9 ezer holdat (1 hold 1200 négyszögöl), ugyanakkor a jobbágyok használatában levő földeké nem érte el az 1000 holdat. Állandósult az uradalom és a jobbágyok ellentéte, az úrbéresek földjeik birtokosává akartak lenne, a zsellérek pedig földet követeltek, az úrbéresekhez hasonló státus elnyeréséért szálltak síkra. A népesség viszonylag alacsony száma nem a mezőváros