Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

1783-ban a tanítás nyelve a magyar, a tanulók száma ezidóre 50-re gyarapodott.Ezt az iskolát a katolikus és a református szülök gyermekei egyaránt látogatták. Itt kell megemlíteni azt a fontos tényt is, hogy a sárosdi cigánycsaládok gyermekei is iskolába jártak. Igaz, a cigánycsaládok gazdasági helyzete konszolidált volt, hiszen valamennyien egynegyed telket műveltek. Bukmér Györgynek 1 lánya, Kuti Józsefnek 1 fia, Bédi Józsefnek az öt kisebb gyermeke közül 2, Kuti Pál nak 1 fia volt iskolás. A 19. század első évtizedeiben a mezőváros mindennapjaiba is bepillanthatunk. Itt egy olyan közösség életét ismerjük meg, amelyben nincsenek köznemesek, kiváltságos egyének, és a polgárosodási folyamat nehezen indul. Úgy tűnik, hogy egyideig a mezővárosi státus inkább csak az uradalomnak hozott hasznot, s a lakosság éppen a jobbágyi kötöttségek folytán vagyonilag nem igen tudott emelkedni. A vármegye még 1801-ben Sárosdra» küldte egyik szolgabíráját, Zlinszky Imrét , hogy egy sárosdi katonaszökevény vagyoni viszonyait mérje fel. Zsíros János katona ugyanis felszerelésével együtt szökött meg a katonaságtól, így a kincstár kártérítésre kötelezte volna a családot. A szolgabíró azonban a Zsíros családnál nem talált olyan jellegű vagyont, sem ingóságot, melyet elárverezni lehetett. A katonaságtól kívánt szabadulni a sárosdi Kovács Ferenc is. Az elöljáróság megkereste az Alvinczy ezredet és azzal érvelt, hogy Kovács apósa elhalt, a gazdaságban nincs munkaerő, és ezért kérik Kovács leszereltetését.