Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Erdős Ferenc: Iváncsa és környéke a 18-19. században

A népesség dinamikus növekedését az 1870-es évek gazdasági pangása sem törte meg: 1869-ben 852, 1880-ban 1157, 1890-ben 1795 lakosa van Iváncsának. Adony és Pusztaszabolcs vonzásában élt a lakosság, a helyben élő nagyszámú nincstelen, agrárproletár az adonyi uradalomban talált munkát. Adony jelentette az értékesítési lehetőséget évente 4 országos vásárával és heti két piaci napjával. Pusztaszabolcs pedig a vasúti közlekedés előnyeit hozta néhány kilométeres közelségbe. A gyarapodó község értékeinek megóvására, a tűz elleni védekezés hatékonyabbá tételére 1898-ban megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egylet. A Tűzoltó Egyesület alapszabályát 1898. július 25-én hagyta jóvá az egyesület közgyűlése. A tűzoltók parancsnoka Vadas József, irányításával 25 önkéntes látta el a tűzvédelmi feladatokat. Felszerelésük: 1 SZÍVÓ, és 1 nyomófecskendő, 105 méter tüzelő, 2 lajtkocsi. A közművelődés helyi lehetőségeinek megteremtésére 1897. április 12-én megalakul az Iváncsai Polgári Olvasókör. Az olvasókör célja: tagjainak hasznos, könyvek és hírlapok olvasása által, szórakozással egybekötött művelődést biztosítani, és a társas életet fejleszteni. Ezen cél elérésére anyagi erejéhez képest hírlapokat járat, közhasznú és szórakoztató könyveket szerez be. Összegezve: Iváncsa a XIX. század közepétől a népességét tekintve lendületesen fejlődő település volt, a település fejlődéséhez hozzájárult a községi intézmények kialakulása, a település kedvező földrajzi fekvése - a vasút és a Duna közelsége - a népesség megtartását kedvezően befolyásolta az iskolák létrejötte. De ebben a félévszázadban kialakultak a társadalmi ellentétek is, a lakosság 30 %-a föld nélküli zsellérként, agrárproletárként tengette életét. A nagy társadalmi konfliktusok nem a XIX. században zajlottak le, de a társadalmi konfliktusok objektív feltételeit e század teremtette meg.