Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Jungbert Béla: Iváncsa és környéke az őskorban a régészeti emlékek tükrében

Ezen előfeltételek közül területünkön csak a legutóbbival számolhatunk, de itt azt is számba kell venni, hogy a Duna medre egykoron nyugatabbra volt. Nem lehet csodálkozni azon, hogy egyetlen ilyen korú lelőhelyet sem ismerünk a területről, hiszen megyei viszonylatban is mindössze a csákvári barlangban és a nadapi kőbányában hitelesítettek feltárással őskőkori emlékanyagot. Az Iváncsai Helytörténeti Gyűjtemény (a továbbiakban: IHGY) anyagában található néhány mikrolit eszköz, illetve töredék. Anyaguk szilex, egyikük obszidián. Az anyag jellege és tipológiája alapján nem tartjuk ezt az Iváncsa-Beloiannisz határában begyűjtött, felszíni előfordulású együttest őskőkorinak. Ez az eszközalapanyag az újkőkor, rézkor hosszú időszaka alatt is használatban volt, a tárgyak megmunkálása is erre az időszakra utal. Sokkal intenzívebb élet indul meg.a középső bronzkorban, kb. az i.e. XVII. sz.-tól. Az Ercsi-Sinatelepi urnatemetőből már a 30-as években kerültek elő tárgyak. Végül a temetőt Bandi Gábor régész tárta és dolgozta fel. A beloianniszi, egykor szintén Ercsihez tartozó, Göböljáráspuszta-Bolondvár erődített földvárában a még múlt századi szórványos leletelőfordulások után az első amatőr ásatásokat Zerkovits Ferenc földbirtokos, magángyűjtő végezte. A Bereczky tanyán és a Göböljárástól délre levő Cukorhegyen rigolirozás közben pusztítottak el bronzkori temetőrészeket. A már többször említett Bolondvár kettős erődítéseinek környékéről származik a Szalay F. féle gyűjteményből az IHGY-be került több tárgy is. Nem volt ilyen szerencsés sorsa a Gulyás István felsőcikolai állatorvoshoz került leleteknek, amelyeknek nyoma veszett. Már történt említés az Adony-Szentmihálypusztai erődített magaslati telepről, ahonnan egyelőre szintén csak szórványos anyagokat ismerünk.