Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Jungbert Béla: Iváncsa és környéke az őskorban a régészeti emlékek tükrében

DR. JUNGBERT BÉLA IVÁNCSA ÉS KÖRNYÉKE AZ ŐSKORBAN, A RÉGÉSZETI EMLÉKEK TÜKRÉBEN Az őskor az emberi társadalom fejlődésének leghosszabb szakasza. Ennek ellenére jóval kevesebbet tudunk az emberi civilizáció ezen hajnaláról mint a későbbi idők rövidebb, ideig tartó, de több emléket, nem utolsósorban írásos forrást hátrahagyó periódusairól. Egy-egy mai község történetét nem is lehet az őskortól kezdve megrajzolni, egyrészt azért, mert nyilván sem társadalmi sem települési kontinuitás nem áll fenn, másrészt azért sem, mert az őskori kultúráknak a mainál jóval gyérebb populációja kiterjedt területeket hagyott benépesítétlenül. így érthető, hogy az egyes mai települések "előtörténetében", pontosabban az illető területen egykor élt őskori kultúrák egymásutánjában több ezer éves hiatus is előadódik. Mindezek mérlegelése után illúzió lenne, vizsgálódásunkat jó eséllyel Iváncsa község mai határai közé szorítani. Egy valamivel nagyobb tájegység vizsgálata viszont már olyan anyag- és adatmennyiségre tud támaszkodni, amely teljesebb kép megrajzolását teszi lehetővé. A következőkben inkább felsorolásszerűen megvizsgáljuk, milyen őskori emlékanyagot ismerünk Iváncsa, Adony, Besnyő, Ercsi és Beloiannisz községek területén. A megyei múzeumok egyik kiemelt feladata manapság a fontos és veszélyeztetett régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása. A közhiedelemmel ellentétben a múzeumok régészeti munkájának csak töredéke az új feltárások végzése. Ezzel szemben elsődleges feladatunk a nyilvántartás és a tudományos feldolgozás.