Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Erdős Ferenc: Iváncsa és környéke a 18-19. században

1864-ben érkezett meg a katolikus tanító, aki rendkívül kevés pénzt és természetbeni ellátmányt kapott: 20 krajcár, 1 véka zab vagy árpa, 1 csirke és fűtésre két öl szalma járandóságot kapott mindenegyes tanítványától. A birtokosok látva a tanító szegénységét 21 Ft kölcsönt adtak, amelyet hamarosan el is engedtek: "a római katolikus tanítónak kölcsön adott 21 Ft elengedtetik, tekintettel az egyház ifjúságára és tagjainak szegénységére", így sem maradt hosszabb ideig a tanító, 1867-ben elhagyta Iváncsát és az iskolát bezárták. Húsz év múlva szerveződött újjá a római katolikus elemi iskola. Iváncsa az 1871. évi, a községek helyzetét rendező törvénycikk alapján községgé szerveződött. Községi státusza az 1848 után kibontakozó tőkés fejlődés hatására szilárdult meg, gazdasági ereje - főként a református lakosságé - lehetővé tette az önkormányzati jogok gyakorlásával összefüggő kiadások biztosítását. Megerősödtek azok az egyházi intézmények - a református egyházközség és a református iskola amelyek döntően befolyásolták a községgé szerveződés folyamatát. Kialakult az Adonyba vivő út mindkét oldalát szegélyező házakból a központi falumag. Iváncsa népessége megközelítette az 1000 főt. A községben 20 főből álló képviselőtestület alakult, 10 tagját a legtöbb adót fizetőket képviselte, 10 tagját pedig választották. Némi iróniával jegyezte meg a kortárs: Iváncsán a presbitérium bevonult a közigazgatásba. A választójoggal rendelkezők megválasztották az elöljáróságot, amelynek tagja a bíró, a jegyző, a törvénybíró, 6 esküdt, a közgyám, a községi pénztárnok (aki az adópénztárnok feladatait is ellátta) és az adonyi körorvos (Adony és Iváncsa egy orvosi kört alkotott). A segéd és kezelőszemélyzethez tartozott a községi szülésznő, a halottkém és a kisbíró. A kisbíró a kézbesítői teendőket is ellátta.