Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Erdős Ferenc: Iváncsa és környéke a 18-19. században

A Baracskához kapcsolódó köldökzsinór mind gyengébb lesz, a Baracskán élő és Iváncsapusztán is birtokos családok kezdenek kirajzani Iváncsára. A Szűcs, a Dienes, a Kazay, a Hollósy, a Pázmándy, a Roboz és Pap családok tanyai lesznek a puszta belső szerkezetét meghatározó településkezdeményezések . A XIX. század első éveiből fennmaradt katonai leírás szerint: "Iváncsa erős 1/2 órára fekszik Adony fölött. A magas parttal határolt lapályból kiemelkedő terepet B00-I000 ölnyire elönti a Duna. A meredek partról egyetlen út vezet az adonyi átkelőhöz. A Duna és a magas part közötti mélyen fekvő terület eső esetén igen sáros. Két nagy patak van, az esőzések következtében a mélyben összegyűlt vízből képződik, amely több kevesebb vizet szállít állandó jelleggel és a Duna magas vízállásakor mindkettő kiont. A patakok Martonvásárról és Válról erednek. Több-kisebb ér és sok mocsaras rész van a mély terepen, majdnem párhuzamosan a Dunával, melyeknek száma Iváncsától Adonyig növekszik." A Duna nemcsak a település éltetője, de gyakori áradásaival jelentős károkat is okozott. Gazdag legelőket nevelt, ahol a szürke gulya igen gyorsan gyarapodott, s a juhállomány meghaladta a 6 ezret. A puszta gazdasági ereje, népessége a feudalizmus utolsó évtizedeiben sem torpant meg. A református oratórium és az iskola felépítése után Kazay István táblabíró vezetésével megkezdődött a református gyülekezet anyaegyházzá szervezése. Az elkészült iskolába "rendes tanító Felcsútról lehozatván és 1830. június 6-án a számára készült épületbe helyeztetett". A mester Százvári Károly volt, aki "a gyermekeket tanította, istentiszteletet tartott, temetett és aki Iváncsa leányegyházzá alakulását megírta a Halottas anyakönyvbe." Az ő feljegyzéseiből tud-