Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

Tíz év múltán, 1590-ben még mindig a korábbi török birtokosokat találjuk Iváncsán, és itt az új jövedelemforrást a makkoltatási adót említem meg. Ez nem is lényegtelen nagyságrendet képviselt, hiszen évente 500 akcse adót fizettek a makkoltatás után. Iváncsa határában tehát makkottermő erdőknek kellett lenni, ahol a sertéseket legeltették; és utána a töröknek adót fizettek. A makkoltatási adó ténye felhívja még a figyelmet arra is, hogy a török a magyar földesurak által korábban megkövetelt adófajtákat szedte. Ilyen a gabonatized; a szénatized is. A makkoltatási adó pedig nem más, mint sertéstized, amelyeket akkor kellett fizetni, ha a sertéseket a birtokos a makkot termő erdőben legeltette. Amennyiben gyeplegelőn tartották a sertéseket, abban az esetben tizedet nem fizettek utánuk, hanem azt pénzen váltották meg. Iváncsa környékén lévő falvak egy része szintén elpusztult a hódoltsági időkben, bár a török maga is igyekezett lakosságot letelepíteni. Álljon erre példának a következő: A budai szandzsákba tartozó 27 Fejér megyei falu számbelileg még jelentős: a hódoltság elején, 1546-ban kb. 2700 lakosa volt, akik 274 kapu után adóztak; 1562-ben 3190 fő élt a Fejér megyei 27 faluban és 713 kapu után adóztak. Tehát a pusztítás után a lakosság számbeli gyarapodásáról szólnak ezek az adatok. Ugyanakkor egy-egy hadjárat vagy portya egész vidékeket, falvakat törölt el napok alatt. A szomszédos Ágszentpéter a 16. század egészében faluként szerepelt, bár a hódítás első éveiben itt is csökkent számú lakosságról van adatunk, de a század végéig (tehát a nagyháború kezdetéig) lényegében megduplázódott a családokszáma. 1546-ban 12; 1562-ben 18; 1590-ben 25 család lakott Ágszentpéteren.