Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

FARKAS GÁBOR IVÁNCSA A TÖRÖK HÚOOLTSÁG IDEJÉN 1541-1686 A török sereg mohácsi győzelme után a Duna jobboldalán lévő utakon, de főleg az eszéki úton vonult Buda ellen. Már ekkor (1526 szeptember elején) tetemes kárt szenvedett Keletdunántúl. 1526-ban teljesen felperzselte a török a Fejér megyei Seregélyes, Hantos, Iváncsa, Etyek, Doboz, Bicske, Lovasberény, Alcsút, Tabajd falvakat. Ezen a területen a török pacifikálás még 17 esztendőn át tartott, és lényegében 1543-ban, Székesfehérvár elestével fejeződött be. Ez a másfél évtized igen véres küzdelmekkel volt tele. A török mohácsi győzelme után az ország urának hitte magát, ugyanakkor helyenkint erős népi ellenállásra talált. Gondoljunk arra, hogy 1526. szeptemberében 3 napos véres ostrom után tudta a török bevenni a pilismaróti szekértábort, ahol a környék 25 ezer embere lelte halálát, de ugyancsak véres és öldöklő küzdelem volt a Vértesben is, ahol ugyancsak az önvédelemre berendezkedett helyi lakossággal ütközött meg a török sereg. A török 1543-ig még két ízben: 1529-ben, 1541-ben járt a keletdunántúli részeken, de ha a két király küzdelmeit is figyelembe vesszük, - amelynek kárát ugyancsak a föld népe látta - akkor bizonyossá válik előttünk az a kép, melyet a kortársak e vidék elnyomorodásáról, a pusztításról írtak. Tudjuk, hogy 1541-ben elesett Buda, és szeptember végén Ferdinánd király békedelegációt küldött a szultánhoz, beleegyezve az eddigi hódításába.