Kétszáz éves a Fejér Megyei Levéltár 1787-1987 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 1. (Székesfehérvár, 1987)

Kállay István: Székesfehérvár szabad királyi város és levéltára

1030 márciusában Mihálik János levéltárnok szorgalmasan végezte a jegyzökönyvek és a hozzájuk tartozó irományok regestrátioját. Két évvel később a mutatókönyvek készítéséről jelentett. 1833-ban segédet kért maga mellé (volt is jelentkező), de a tanács szerint a levéltárnoki hivatalnak nincs szüksége segédre. Csak 1844-ben, amikor 30 évi levéltári szolgálat után, a szemei igen megromlottak, osztottak be mellé egy Írnokot a jegyzői hivatalból. Van példa arra is, hogy a "város ritkaságait érdeklő irományokat" a pozsonyi káptalan levéltárában jegyzékeitették. 1842-ben a királyi biztos megállapította, hogy az indexeket nem lehet használni, mert sovány szerkesztésük miatt a célnak nem felelnek meg. Elrendelte, hogy a tárgyakat ne csak egy betű vagy egy nevezet alatt, hanem legalább 3-4 vezérszó alatt vegyék fel (pl. alperes, felperes, tárgy). A rendezésen és a jegyzékelésen kívül az iratok keresése és esetleges kiadása volt a levéltár feladata. 1777-ben az egyik katonai parancsnok kereste pl. a salétromfőzést engedélyező pátenst. 1794-ben egy morvaországi lakos érdeklődött a családjára vonatkozó iratok felől (ez az első családkutatás, amiről tudunk). 1814-ben a tanács azt tapasztalta, hogy az archívumból az irományokat minden rend és válogatás nélkül hordják ki. Ezért utasították a levéltárnokot, hogy senkit se engedjen be a levéltárba a bíró vagy a jegyző tudta nélkül. Az irományokat ne adja ki, a kiadottakról vezessen jegyzéket és a kintlévő irományokat három havonta szedje be. 1817-ben Simonyi Pál kanonok keresett olyan iratokat "amelyek az egyházmegye vagy a város históriáját bővítik", (első történeti kutatás?) A város egy tanácsnokot bízott meg a régi iratok átnézésével, hogy azokkal a kanonok úrnak kedveskedjenek.