Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)

Települési dokumentumok

szik, szintén külsőleg, az embereken. A munka, figyelembe véve azt, hogy a község 95%-ban mezőgazda már teljes ütemben folyik, s a rengeteg, csaknem áthidalhatatlan nehézséget is figyelembe véve, szemmel látható eredmények vannak. Az emberek nemcsak a napi megélhetés biztosítására, hanem a jövő számára is erős igyekezettel látnak a munkához, úgyannyira, hogy a bizony elég gyakran előforduló hivatalos kirendeléseket is csak a legnagyobb szigorral és eréllyel tudja az elöljáróság biztosítani.

A legnagyobb bajokat és gondot az igahiány okozza. A csaknem 4000 kát. holdas községben mindössze a mai napig 15 pár ló és 10 pár valamire való ökörfogat áll rendelkezésre. A fogatok igen sokat vannak közügyek miatt igénybe véve. Vasútállomás van ugyan (három kilométerre a községtől), azonban a közlekedés olyan rossz, hogy semmiféle hivatalos kiküldetést sem Székesfehérváron, sem Bicskén nem lehet elintézni. Az igahiány okozza azután a mezőgazdasági munkák közben beállott ki- sebb-nagyobb zavarokat is. (Szántás, vetés stb. késedelmes elintézése.) A községben lévő négy üzemképes traktor sokat segít a szántásnál, azonban vetésnél, boronálásnál használni nem lehet.

4.) Az eddig végzett munkák az 1945. március 23-ai felszabadulás napjától a mai napig, illetve 1946. február 28-áig általánosságban A harcok a felszabadítás után, vagyis 1945. március 23-án elültek. Itt állott a község a valóságos csatatér képét mutatva. Akkor még füstölgő romok közt emberi, állati hullák tömkelegé. Egy ép ház, egy ép ablak, egy ép ajtó, egy ép udvar nélkül, a bunkerokból pár perccel [azelőtt] előbújt emberek reszketve, remegve az átélt borzalmaktól. Ez volt a képe a községnek. Lassan-lassan megindult az élet. A felszabadító Vörös Hadsereg részlegeivel karöltve, megkezdte a lakosság a halottak eltemetését, az állati hullák eltemetését, a forgalmat akadályozó romok legszükségesebb eltakarítását. Mikor már a hulláktól és romoktól meg lehetett mozdulni, a lakóházak legszükségesebb helyrehozása következett, hogy azok úgy-ahogy emberi lakásra használhatóak legyenek. Ennek a nagy és sok embert foglalkoztató munkának befejezése után az utak következtek. Hogy az utak milyen állapotban voltak, azt leírni nem lehet. A harci gépek a felázott és részben hólével átitatott úttal milyen munkát és rombolást végeztek, azt csak az tudná érzékelni, aki azt látta. Emberek kapával, csákánnyal és ásóval hónapokon át javítgatták az utakat, míg az úton rekedt, s kilőtt harci gépeket szakértők robbantották széjjel, hogy a forgalmat ne akadályozzák. Általánosságban ez volt a fenti időközben a lakosság munkateljesítménye. Ezt számokkal, méretekkel meghatározni képtelenség. Ami munka fennmaradt, három csoportba kell foglalni majd.

1. ) Azonnal elvégzendő [a] szántás, vetés, utak javítása, életveszélyes romfalak ledöntése stb.

2. ) Későbbi, nem egészen sürgős munkák elvégzése [a] lakások ablakainak beüvege- zése, ajtók rendbe hozása, melléképületek használatba állítása stb.

3. ) Későbbi időpontban, pl. egy év múltán lassan-lassan rendbe hozandó munkák elvégzése, [a] tető teljes átrakása, romházak újjáépítése, jelenleg nem lakható, s békében sem lakott lakások lakhatóvá tétele, nagyobb romépületek újjáépítése stb.

371