Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - Fejér megye gazdaságának második világháborús kárai
A gazdasági épületek, ugyanúgy, mint a lakó- és középületek a harcok során jelentős sérüléseket szenvedtek. A sáregresi körjegyző jelentése szerint a gazdasági épületekből, istállókból, magtárakból és a kastélyból csak rom maradt.139 Iván- csán 31 gazdasági épület rongálódott meg, Pázmándon 17, Polgárdiban tíz, Rácke- resztúron 21.140 Kajászószentpéteren Dreher Jenő uradalmának belmajorjában egy nagyobb sertéshizlaldát, egy magtárat és egy gabonaraktárat találtak felrobbantva.141 A mezőgazdaságot az állattenyésztés terén érte a legjelentősebb veszteség. Az 1943. december 31-i és az 1945. május 31-i megyei adatokat összehasonlítva a szarvasmarha-állományban 82,32 százalékos, a lóállományban 70,37 százalékos, a sertésállományban 85,29 százalékos, a juhállományban pedig 97,47 százalékos csökkenés mutatkozott.142 Székesfehérvár polgármesterének és a községek jegyzőinek jelentései pontosan érzékeltetik, micsoda hatalmas pusztítást okozott a háború. Székesfehérváron az egész város lóállománya alig egy tucatnyi volt, szarvasmarha-állománya nem érte el a száz darabot, sertés- és baromfiállománya pedig az utolsó darabig kipusztult.143 Nádasdladányban a háború után csak egy ló maradt meg, azt is úgy kellett emelgetni olyan gyenge volt.144 Az állatállomány teljes pusztulását jelentették Sárosd, Seregélyes, Bicske, Csősz, Mány és Kisláng községekből. A helyzet azért is volt any- nyira súlyos, mert az állatállományban bekövetkezett hatalmas veszteség csakis külső forrásból történő pódással, illetve az évek folyamán végbement természetes szaporulat útján volt megvalósítható.145 A megmaradt beteg, legyengült állatokkal kellett a munkákat elvégezni, de ellátásukat a gazdák nem tudták biztosítani. Mint minden másból, takarmányból is hiány volt, így az állatok erőt nem tudtak kifejteni, a munkát alig bírták, ami a munkavégzésen kívül a tehenek tejhozamát is befolyásolta. Az állatállomány növelése szempontjából szükséges apaállatok száma szintén megcsappant. A háborús események miatt a vármegyei állattenyésztési alap tulajdonát képező köztenyésztési apaállatok is olyannyira elpusztultak, hogy csak 18 darab tenyészbika és öt darab tenyészkan maradt.146 Ugyanakkor az állatkárok miatt kevés volt a szerves trágya, és ez megnehezítette a talaj termőképességének helyreállítását, illetve megtartását.147 Az állategészségügy területén nagy nehézségekbe ütközött a betegségek elleni küzdelem. A megsérült istállók, a téli időjárás, a hiányos és egyoldalú takarmányozás, a kevés igásállat szinte pihenés nélküli kihasználása, az állatok kényszerű összefogása, amely a betegségek elterjedését elősegítette, mind hátráltató körülményként keletkeztek. Továbbá a kezelésekhez szükséges gyógyszerek hiánya, magas ára, a beszerzés nehézségei is hátráltatták az állatok megfelelő ellátását.148 Alapon nagy pusztulást okozott a sertésvész, a pestis és a különböző baromfibetegségek.149 Az oltóanyag hiánya miatt jelentős kár érte a gazdákat. A háború előtt szépen fejlődő méhészetek több településen megsemmisültek. Nádasdladányról, Nagyvelegről, Seregélyesről, Szolgaegyházáról, Sárszentmihályról és Úrhidáról teljes pusztulást jelentettek a jegyzők. 25
