Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - A háború civil áldozatai Fejér megyében
gyott 27 sebesültet és kettő egészségügyi katonát a szovjetek legyilkolták. Ugyancsak kivégezték annak a tüzérfelderítő járőrnek a tagjait is, akik korábban megadták magukat a szovjeteknek.61 A harcok korai szakaszában is vannak példák arra, hogy a magukat megadó katonákat a szovjetek mindenféle eljárás nélkül kivégezték. 1944. december 7-én a 2. magyar huszárezred egyik százada62 Felsőcikola felől Pusztaszabolcs felé vonult. A század néhány katonája hátramaradt, hogy bevárják a korábban kiküldött járőröket. A katonák a járőrök beérkezése után úgy döntöttek, nem csadakoznak a századhoz, hanem megadják magukat. A megérkező harcoló szovjet katonák a magyar huszárokat előbb lefegyverezték, majd három-négy fős őrizettel Adony irányába indították őket. A menet a felsőcikolai temető után találkozott egy Adony felől érkező szovjet egységgel, amelynek parancsnoka a hadifoglyokat tarkólövéssel kivégeztette, az egyik menekülőt pedig puskával lőtték agyon. A mészárlásban 19-en vesztették életüket, az egyeben túlélő Felsőcikolán kapott civil mhát, és ott számolt be társai sorsáról.63 Másnap a település lakói temették el a magyar katonákat, akiknek a földi maradványait a háborút követően a pusztaszabolcsi temetőben helyezték végső nyugalomra.64 A hadifoglyokkal, sebesültekkel a német, illetve magyar alakulatok sem minden esetben bántak kíméletesen. Különösen kirívó eset, amely mind a magyar, mind a szovjet forrásokban szerepel, a verebi mészárlás. 1945. január végén a német csapatok elfoglalták Verebet, és napokig sikerült is tartaniuk a hullámzó harcban.65 A Pettend, Vereb, Vál környéki arcvonalban heves harc folyt, amelynek eredményeként óráról órára változtak az egyes területeket uraló alakulatok.66 A Verebet végül visszafoglaló szovjet csapatok döbbenten fedezték fel, hogy az uradalmi kovácsműhelyben a településen sebesülten visszamaradt, illetve elfogott vöröskatonákat a németek előbb brutálisan megkínozták, majd kivégezték. A kovácsműhelyben talált eszközök segítségével a katonák fejét szétverték, kezüket levágták, testüket megégették. A kínzások túlélőit végül agyonlőtték. A mészárlásnak összesen 39 áldozata volt. A bevonuló szovjetek vizsgálatot indítottak, és megkezdték a tanúk felkutatását.67 A település polgári lakosságának óriási szerencséjére az egyik verebi lakos, Barna Mária egy sebesült szovjet katonát elbújtatott, aki igazolta, hogy a kegyetlenkedéseket a németek követték el, abban a falusiaknak semmilyen szerepe nem volt.68 Ennek köszönhetően Vereb polgári lakosságán a szovjetek nem álltak bosszút.69 A háború alatt a civilekkel szemben elkövetett atrocitások dokumentáltsága igen csekély. A közigazgatás nem, vagy csak részben működött, a hullámzó harcok nem tették lehetővé a pontos adatfelvételt, a körülmények tisztázását. Legfontosabb forrásaink az anyakönyvek, azonban ezekbe sok esetben csak utólag jegyezték be a halál tényét, a körülmények ismertetése nélkül. Más korabeli dokumentum pedig nem áll rendelkezésre az áldozatok pontos számának felmérésére, haláluk körülményeinek tisztázására, így különösen nehéz a civil áldozatok számát meghatározni. A háború alatt a szovjetek által a civilek ellen elkövetett Fejér megyei bűncselekmények közül is kiemelkedik a kápolnapusztai mészárlás. A közigazgatási iratok között az eseménynek nincsen nyoma, egyedül a túlélők elbeszélése, és a halotti anya16
