Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Szócikkek
Csontgyulladás: háziállatokon, többnyire vemhes vagy fejősteheneken járvány szerűen lép fel, olyan takarmányok fogyasztása után, amelyekben kevés a mész vagy a foszfor. A csontok fájdalmasak, az állat járása tipegő, testtartása púpos. A beteg állatok gyakran fekszenek, jellemzőek a csonttörések. Fertőző gyomor- és bélgyulladás: főként juhállományokban elterjedt betegség. A fertőzött legelőkön felszedett és az oltógyomorban, a vékonybelekben tömegesen megtelepedett fonalférgek idézik elő. Bélgyulladásban, lesoványodásban nyilvánul meg. Himlő, állati himlő: a háziállatok vírus okozta fertőző betegsége. Az állatokon is a bőr és a nyálkahártyák típusosán lezajló göbös és hólyagos elváltozása. A juhok himlője (ovina) az egész testre kiterjedő, a szarvasmarháké (vaccina) és a lovaké (equina) rendszerint csak helyi, a szájon vagy a tőgy ön mutatkozik. Ivarszervi hólyagos kiütés: venerális fertőzés a lovak ivarszervi hólyagos kiütése. A ló herpeszes betegségeinek okozója egy, az egész világon elterjedt vírus, az Equid Herpesvirus, EHV. Az EHV 3 vírus számlájára írható a ló ivarszervi hólyagos kiütése. Ellentétben a többi herpesszel, ez a forma csak közvetlen érintkezéssel, szexuális, vagy egyéb úton közvetítve terjedhet egyik egyedről a másikra. Te- nyészbénaságot okoz. Juhhimlő: heveny fertőzéses betegség, a háziállatok közül leggyakrabban a juhok betegednek meg. Erős láz kíséretében kerek, vörös foltok jelennek meg, amelyekből 1-2 nap alatt tiszta savóval telt hólyagok fejlődnek. A juhokat a súlyos betegség ellen azzal védik, hogy fiatal korban védőoltásban részesítik. Lépfene, béltüz: a Bacillus anthracis nevű kórokozó által előidézett fertőző betegség. Az árvizes, mocsaras területeken volt gyakori, s főleg a szarvasmarha- és juhállományban okozott veszteségeket. A betegségre nagy láz mellett a lép heveny duzzanata, valamint a bőr és a savóshártyák alatti kötőszövet savós-véres beívódása jellemző. A kórokozó iránt az ember is fogékony (lásd pokolvar). Nevét az állatok megnagyobbodott, feketés elszíneződésű lépéről kapta. Mallein-diagnosztika: az az állatorvosi módszer, amellyel a takonykórral való fertőzött- séget lehet igazolni. A takonykor baktérium mesterséges tenyészetekben a mailemnek nevezett anyagot termeli, amelyet sterilizálnak. A hígított maileint a lovak bőre alá juttatják, a beteg állat testhőmérséklete jelentősen megemelkedik, az egészséges pedig láztalan marad. Nyirokérgyulladás: okozója egy gombafajta. A nyirokerek a gyulladás miatt elzáródnak, felgyűlik a nyiroknedv, a bőr alatti szövetek pedig megduzzadnak. Orbánc, sertésorbánc: a sertések fertőző betegsége. Okozója a Bacillus erysipelatissuis nevű baktérium. A fertőzés lappangási ideje 3-5 nap, étvágytalansággal, hányási ingerrel, erős lázzal kezdődik. A fertőzött állatok sokat pihennek, alig bírnak felállni, ingadoznak, összeesnek. A betegség lefolyása néha olyan gyors, hogy nem tart tovább 24 óránál. Rühösség: a rühatka által előidézett bőrbetegség, emberen, házi és vadon élő állatokon egyaránt előfordul. A rühatka nősténye a szarurétegben járatokat fúr, ide rakja petéit, lárvái is itt fejlődnek. Mozgásukkal gyötrő viszketést okoznak. Az atka járataiból előszivárgó savó jellegzetes pörkösödést hoz létre. A rühatka szürkésvörös színű, apró testű élősködő.
