Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről Az erdők állami tulajdonba vétele már 1945. év július havában megkezdődött, azonban közbejött akadályok, főleg pedig a nemcsak teljesen szünetelő vasúti közlekedés miatt befejezést nem nyerhetett, és így az jelenleg is folyamatban van. Az esedékes évi fahasználat foganatosítása, mivel a vármegyének az erdőkkel borított részei különös mértékben a háborús események színhelyei voltak, az 1944/45. évben befejezést nem nyerhetett, és az az 1945/46. [évi] termelési idényre halasztódott. Ugyanezen okok következménye volt az is, hogy az 1945. évben az erdőfelújítások munkája csaknem teljes mértékben szünetelt. Súlyos gondja volt a közigazgatásnak a vármegye lakóinak tűzifával való ellátása, valamint a háborús rongálódásoktól szenvedett épületek sürgős helyreállításához szükséges épületfának [a] beszerzése. A fatermelést a halasztást nem tűrő mezőgazdasági munkálatok miatt az elmúlt nyár folyamán csak kismértékben lehetett eszközölni, lényegesebb termelés csak az ősz folyamán volt megindítható, amikor is a még mindig mutatkozó munkáshiány miatt az egyes intézmények, hivatalok stb. nagyobbrészt saját munkaerejükkel voltak kénytelenek a termelés munkájába állani, és saját szükségletüket tűzifában kielégíteni. Ugyanígy kénytelenek voltak az arra rászorulók épületeik tatarozásához a szükséges szerfát jórészt saját munkaerejükkel a kijelölt vágásterületeken kitermelni. Jóllehet ezen munkálatok intézményeseknek egyáltalán nem mondhatók, mégis sikerült úgy Székesfehérvár t[örvény]h[atósági] j[ogú] város lakosságának, valamint Fejér vármegye lakóinak, ha nem is 100 [százalékjban, de lényeges részében a szükséges faanyagot felhasználására juttatni. Annál is nagyobb jelentőségű ez a tény, mivel a biztonság veszé- lyezett volta miatt készlet az erdőn nem volt tartható. A fatermeléssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a vonatkozó rendelkezések téves értelmezéséből kifolyólag a vármegye egyes részein az út menti fasorok, kisebb csenderesek, fásítások pusztítása oly mértéket öltött, hogy félő, ha hatékonyabb országos rendelkezés e tekintetben sürgősen nem történik, hovatovább az út menti fasorok és kisebb erdőparcellák faállományai rövid időn belül csaknem teljes mértékben el fognak tűnni. Szükségszerűen rá kell mutatni itt arra, a következményeiben jelenleg még ki sem számítható veszélyre is, amelyet az egyes szélfogó pászták oktalan elpusztítása jelent. Az állami erdőfelügyelőség és ennek felkérésére a járási főjegyzők a községi elöljáróságok útján felhívták a veszélyre a közönség figyelmét, de ezen felhívásoknak látható eredménye alig mutatkozott, s így e célból hatékonyabb kormányrendelkezés szükségessége mutatkozik. Az államerdészeti csemetekert, valamint az egyes magán csemetekertek is csemetekészlettel rendelkeznek, s csak a munkás kérdésen múlik, hogy az erdőterületeken a nagyobb mérvű háborús rongálások és [a] fent említett fapusztítások által erősen szenvedett erdőterületek felújítása és a fiatalosok kellő pótlása végrehajtható legyen. Mint már említtetett 1944. év őszén az erdőgazdasági üzemterveknek az erdőfelügyelőségnél őrzött példányai mind elpusztultak, s csak a volt magánerdőbirtokok tulajdonosainál maradt meg néhány belőlük. így a vármegye területén lévő erdőbirtokok kezelése egyelőre a megmaradt, s annak idején az üzemtervek adataiból összeállított erdőlapok alapján történik. 1945. év folyamán sem gazdasági üzemterv, sem gazdasági beszámoló és kiegészítő munkálat hatósági jóváhagyásra be nem terjesztetett. Az 1945. év folyamán erdőrendészeti áthágás vagy erdei kihágás címén az erdőfelügyelőség eljárás megindítására javaslatot nem tett.
